Nem orvosolja a pénz a medvegondot

A Hivatalos Közlönyben augusztus 13-án megjelent rendelet szerint a medve elijesztéséért 400 lejt, elaltatásáért 700 lejt, elszállításáért 100 kilométerenként 300 lejt fizetnek azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a maguk során szerződést kötöttek a vadgazdálkodókkal, állatorvosokkal azért, hogy szükség esetén közbelépjenek. Nincs nagy lelkesedés a vadászegyesületek részéről – kommentálta Benedek Barna az intézkedést, ám válaszaiból kiderült, hogy mire elég vagy nem ez a pénz, az másodrendű probléma, ennél súlyosabb gondok is akadnak.

– Mi vadgazdálkodók vagyunk, nem kóborkutya-, kóbormedve-hajkurászók. Ez a vadgazdálkodáson nem segít, a vadállomány marad, a probléma marad. Majd meglátjuk, a procedúra hogyan fog működni, mert papírra leírni könnyű, de kivitelezni nehéz – mondta.

Nagy kérdésként merül fel például a vadgazdálkodóban, hogy melyik polgármester fog szükség esetén kétszer-háromszor felkelni, hogy elemezze a vészhelyzet súlyosságát, azaz elkergetni, áthelyezni vagy kilőni kell-e a medvét. Az állat elaltatatása sem egyszerű 15-20 méterről altatólövedékkel, ez csak akkor lehetséges, ha viszonylag nyugodt, vagy el van törve a gerince, esetleg hurokban van, de egy udvarban, istállóban rohangáló vadat életveszélyes így megközelíteni. Ha szembefordul az emberrel, és hirtelen rátámad, ott már nincs idő kérdezősködni, mi a teendő, lőni kell.

Alapvető akadálya a hatékony közbelépésnek, hogy a miniszteri rendelet összeütközésbe kerül több törvénnyel, például a fegyvertartást szabályozóval vagy a vadászati törvénnyel, különösen a belterületen való lövöldözést illetően. Ezt a parlamentnek kellene orvosolni, addig az éles fegyvert használó vadász felelősségre vonható, büntethető egy specifikus törvény által – mondta Benedek Barna. Főképpen azt nehezményezi, hogy amit egy felszerelt, militarizált szervezet, a csendőrség, illetve a SUAS évek óta nem tudott megoldani – az emberek biztonságának a szavatolását, ami alkotmányos jog –, a vadászegyesületeknek, mint civil szervezeteknek kell megoldaniuk. A csendőröknek eddig is volt fegyverhasználati joguk, de ők elegánsan megkerülték ennek használatát, holott hatósági beavatkozásként erre jogcímük lett volna, hangsúlyozta.

Amíg nem tisztázódik a helyzet, a vadászok sem fognak fegyvert medvére, helyezkedtek közös álláspontra a háromszékiek, inkább megpróbálják elhajtani a nagyvadat. Bár bekerült a rendeletbe, hogy ehhez már lehet gumilövedékes fegyvert is használni, azt használni is a csendőrség illetékessége (rendfenntartás céljából), az ahhoz szükséges simacsövű fegyver is az ő felszereltségükbe tartozik. Ha mégis visszaszorítják a medvéket az erdőkbe, visszaüthet a dolog, mert egy hajtóvadászat alkalmával a puskaropogástól már félelemre kondicionált medve menekülés közben akár egy hajtót, vadászt is megtámadhat – mutatott rá a vadgazda-mérnök.

Mindezek ellenére a legnagyobb gond mégis az, hogy a miniszter nyilatkozata szerint „a medve nem lesz megújuló természeti forrásként kezelve”. Magyarra lefordítva: nem lesz vadászható később sem, annak ellenére, hogy az állomány folyamatosan szaporodik.