Négy évvel a tünetek megjelenése előtt jelezte a rákot egy vérteszt

Számos korábbi kutatás bizonyította, milyen szoros összefüggésben van a korai diagnózis a daganatos megbetegedések túlélési rátájával. Egy 1997-es tanulmány szerint például az 1980-as évek óta a korai diagnózisnak és az ezt követő hatékony ellátásnak köszönhetően az Egyesült Királyságban több mint 50 százalékkal csökkent a 65 év alatti nők körében a mellrák miatti halálozás aránya.

„Négy évvel az előtt, hogy ezek az emberek besétálnak a kórházba, a vérükben már ott vannak a rákos megbetegedés jelei” – mondta a Scientific Americannek Kun Zhang, a Kaliforniai Egyetem (San Diego) biomérnöke, a tanulmány egyik társszerzője. Hozzátette, hogy ezt az összefüggést így még senki nem mutatta ki.

Korábbi hasonló vértesztkísérleteknél a kutatók általában olyanoktól gyűjtöttek vérmintákat, akiket már diagnosztizáltak valamilyen daganatos betegséggel. Ezután megnézték, hogy ezekben a mintákban a genetikai elváltozások (elsősorban DNS-metilációk) és bizonyos vérfehérjék vizsgálatával pontosan ki tudják-e mutatni a rosszindulatú sejtek jelenlétét. Ezzel szemben Zhang és kollégái olyanoktól kezdtek el vérmintákat gyűjteni, akik látszólag semmi jelét nem adták a rákos megbetegedésnek. 

2007-ben összesen 123 115 egészséges tesztalanyt vontak be a kutatásba a kínai Tajcsou városában, és a résztvevők évente egészségügyi kontrollvizsgálatokon vettek részt. A hosszú évekig tartó kísérlet sikeréhez speciális raktárat építettek a vérmintáknak – itt tárolták a vizsgálat végéig összegyűlt, mintegy 1,6 millió mintát.

A PanSeer kifejlesztésekor Zhang és kollégái azokra a szervekre koncentráltak, amelyek sejtjei a leggyakrabban rákosodnak el – ide tartozik a gyomor, a nyelőcső, a végbél, a tüdő és a máj. A teszt DNS-metilációs mintázatok kimutatását végzi, mivel korábbi kutatások szerint az abnormális DNS-metiláció, vagyis amikor a gén funkcióját és a génexpressziót potenciálisan megváltoztató metilcsoport kapcsolódik a DNS-hez, számos esetben jelezhet rákos megbetegedést, például hasnyálmirigyrákot és vastagbélrákot. 

Maga a teszt úgy működik, hogy a vérmintából izolálja a DNS-t, és a rákos megbetegedés jelenlétét legnagyobb eséllyel kimutató, 500 DNS-helyen (lókuszon) megméri a DNS-metiláció mértékét. Ezután egy algoritmus egyetlen pontszámmá összesíti az eredményeket, ez jelöli, mekkora valószínűséggel fejlődhet ki daganat az vizsgált személy szervezetében. 

A kutatók 191, később rákos megbetegedéssel diagnosztizált alany vérmintáját és kontrollcsoportként ugyanannyi egészséges egyén vérmintáját is letesztelték. Az eredmények alapján mintegy 90 százalékos pontossággal tudták négy évvel a tünetek megjelenése előtt megállapítani a megbetegedés valószínűségét, és eredményeknek mindössze 5 százaléka bizonyult tévesnek.

Colin Pritchard, a Washingtoni Orvosi Egyetem molekuláris patológusa a Scientific Americannek elmondta: az új tanulmány érdekes utakat nyit meg a vérplazma-alapú rákszűrésben, fontos azonban, hogy egy másik, független kutatócsoport validálja majd az eredményeket, mielőtt bárki fontolóra venné a teszt klinikai használatát. Zhang egyetértett abban, hogy további kutatásra van szükség: mint mondta, egy hasonlóan nagyszabású utánkövető vizsgálat lefolytatását kormányzati vagy ágazati partnerekkel tudná elképzelni.

Pritchard mindenesetre arra is figyelmeztetett, hogy ha a jövőben elérhetővé is válnak rákszűrésre alkalmas vértesztek, azokat valószínűleg nem lehet majd minden rákfajta esetén alkalmazni, hiszen bizonyos rákos elváltozások például nem mutathatóak ki a vérplazmából, vagy túl gyors lefutásúak ahhoz, hogy kialakulásukat előre lehessen jelezni.

(Qubit.hu)