Ne hagyjuk magukra őket!

A nemzedékek széles skáláját felölelő jelenlévők sokasága megdöbbenve hallgatta a moderátor szerepét betöltő Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai önkormányzati képviselőjének beszámolóját a kézdivásárhelyi fiatalemberek fogva tartásának körülményeiről. Ennek során ugyanis kiderült, hogy hónapokon át több mint 50 éves, poloskáktól hemzsegő matracokon kellett a fejüket nyugovóra hajtsák.
Az ügy kapcsán elsőként felszólaló Fejér László Ödön rámutatott, amint a Románia által 1878-ban megkaparintott Dobrudzsa esetében történt, Erdélyben is a más nemzetiségűektől való megszabadulásra törekedtek és törekszenek. A vezérelv ugyanis, amely szerint Romániát csak románok lakhatják, másfél évszázad alatt nem változott. Ennek következtében pedig nem fogadják el, hogy mi továbbra is magyarként akarunk a szülőföldünkön élni. Éppen ezért a bukaresti hatalomtól nem várható kedvező fordulat Beke István és Szőcs Zoltán ügyében.

Politika ítélettel állunk szemben, jelentette ki Bajkai István jogász, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának tagja. Szerinte ugyanis nem lehet véletlen, „hogy fiatalemberek magyar zászlót birtokolva és szilveszterre petárdát vásárolva terroristának minősüljenek és bűnössé váljanak. Ilyen hibát egy jogrendszer nem tud elkövetni.”

Id. Lomnici Zoltán, a magyarországi Legfelsőbb Bíróság volt elnöke szerint évtizedekkel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is „nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek az itt élő magyarokra, különösen az egy tömbben élő székelyekre. Ezért mindig szükség van olyan üzenetekre, amelyekből megérthetik a székelyek, hogy miként vélekedik róluk a román hatalom és a román társadalom nem elhanyagolható része. Elfogadhatatlan azonban, hogy ártatlan embereket becsukjanak csak azért, mert az Isten magyarnak teremtette őket, és ehhez ragaszkodnak.”

A magyar ügyekért történő kiállás a politikai porondon és civil szintéren egyaránt sok kívánnivalót hagy maga után. Egységesebben és keményebben kell fellépni, ha eredményt akarunk – fogalmazott Kulcsár-Terza József, aki fontosnak tartja, hogy a fegyházban minél több hivatalos személy keresse fel az ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi fiatalokat. Ezáltal ugyanis mindenki előtt egyértelműsíthető, hogy nem hagyjuk magukra őket, és figyelemmel kísérjük a sorsuk alakulását. De mindezt a saját érdekünk is megköveteli, hiszen ameddig koholt vádak alapján, bizonyítékok nélkül embereket lehet elítélni és börtönbe vetni, senki sem érezheti biztonságban magát. Még a románok sem.