Ne a divat, hanem értékek mentén

A Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy, EMŰK és Kónya Ádám Művelődési Ház által, a Szent György Napok kulturális hete alkalmából szervezett rendezvényen, Szebeni Zsuzsa és vendégei beszélgetésének fő témáit a képzőművészet és költészet, illetve az anyanyelvhasználat és alkotás képezték.

A házigazda szerepét betöltő Bordás Beáta intézményvezető köszöntőjét követően Szebeni Zsuzsa vette át a szót, aki rámutatott, hogy az eseményt azért szentelték a női költőknek, alkotóknak, mert fontosnak tartja a versírásban és általában a művészetekben általuk képviselt vonulatot. Előtérbe helyezésük azonban nem a divatnak hódolva, hanem az értékek mentén történt.

Egyed Emese nem rejtette véka alá, hogy a szíve nagy ünnepeként éli meg a sepsiszentgyörgyi nyilvános jelenlétét. Erős érzelmi szálakkal kötődik a városhoz, hiszen a nagyszülei itt ismerkedtek meg egymással, és egyik nagytatája, valamint az édesapja a Mikó Kollégium diákja volt. A festményekre az említetteknek köszönhetően már zsenge korában rácsodálkozhatott, de a műterem titkaiba is betekintést nyert édesapja egyik képzőművész barátja jóvoltából. Ugyanakkor élénk érdeklődést táplált a festékek és fonalak iránt. Nem véletlen tehát, hogy a festményekkel való találkozás élménye számos versében lecsapódott, amelyekből néhányat felolvasott a szép számban jelenlévők örömére.

De nem csak a művek, hanem a létrehozóik, valamint a mögöttük és körülöttük állók személye is foglalkoztatja. Mindazoké, akik a hátteret biztosították az alkotás megszületéséhez, beleértve a múzsát, segítő társat, vagy a szükséges alapanyagokat előállítókat is. Véleménye szerint egyetlen alkotásba is életek, kapcsolatok, történetek vannak belesűrítve. Éppen ezért igazi kihívásnak tartja, és nemes feladatnak tekinti az árnyékban maradottak kilétének felderítését. 

Farkas Adrienne kérdésére válaszolva Egyed Emese elárulta, hogy a versei nem egyformán, hanem három módon születnek meg. Megtörténik, hogy a különböző hangulatok hatására ez könnyedén megy végbe, máskor viszont vajúdni kell, és előfordul, hogy a téma, utánanézést igényel. A versírás azonban nem csak ihlet, hanem szókincs és nyelvi készség kérdése is. Ezt sok-sok olvasással, vagy jó beszédkészséggel rendelkező környezetben felnőve lehet megszerezni és gazdagítani.

A szókincsünket és nyelvi készségünket több mint száz esztendő kisebbségi lét után és az idegen környezet dacára sem veszítettük el, ami a nyelvünk folyamatos használatának köszönhető. Vigyáznunk kell azonban, mert a tudományok és technika területéről a nemzeti nyelvek fokozatosan kezdenek kiszorulni az angol javára, és ezzel veszítenek az erejükből. E nemkívánatos folyamat alól még az egykor világszerte elterjedt francia sem képez kivételt. Ennek a káros következményeit pedig csak úgy tudjuk mérsékelni, hogy az anyanyelv védelmét célzó erőfeszítésekben kölcsönösen segítjük egymást.