Naplójegyzetek levélhullásban

* Mikisz, a görög. A Zorbát, gondolom, mindenki látta, ha nem, gyorsan szaladjon megnézni, tilos meghalni mindaddig. Mikisz Theodorakisz szerezte a zenéjét, amely a bénákat és holtakat is táncra perdíti. Kommunista volt, akárcsak Kazantzakisz, a híres filmet ihlető Zorba-regény írója. Nem talpnyaló haszonleső, hanem olyan korban, amikor a kommunisták a legsötétebb diktatúrák ellen küzdöttek.

A mai olvasó talán kételkedik, de Görögországban még az éhhalál is tarolt Theodorakisz idejében; aki többszörös száműzetést, bebörtönzést, verést vállalt meggyőződéséért. Kétszer rendezték meg szadista kínzói, hogy élve eltemetik, vért köpve szabadult: Sosztakovicstól Leonard Bernsteinig, a nyugatnémet kancellártól Harry Belafontéig követelte a civilizált világ szabadon engedését. Közel-keleti kegyetlenkedések, terrorizmus, Jugoszlávia NATO-bombázása, Irak lerohanása, de a kommunista rendszerek kilengései is – mindenre reagált, a némaságra ítélt szenvedők nevében. Ezerszer inkább tiszteltem, mint a volt piros párttagkönyves minduntalan kommunistázó köpönyegforgatókat.

* Végül egy röpke brassói helyzetjelentés. Két napon át keresztül-kasul jártam a negyedmilliós, a harmincas években még magyar többségű várost. Háromszor hallottam magyar szót. Az óvodában a néhány magyar gyerek elfér egy összevont csoportban. Az antikváriumban nagy polcon várják a magyar nyelvű könyvek a vevőket, mert ugyebár néhány ezren csak vagyunk? Vártukban porosodnának, ha a két kereskedő asszony (egyikük magyar) nem gondozná szorgosan. Bementem, bevásároltam: Szabó Dezső két publicisztikai kötete (Magyar élet kiadó) – 0,15 lej x 2.; Móra Ferenc elbeszélései, szép, illusztrált kiadás: 0,15 lej. Fizettem 50 banit, visszakaptam ötöt a három könyvért. Ennyit nemzettársaim kulturális éhségéről. De kivilágították egy-két órára piros-fehér- zöldre a Cenk oldalán a Brașov feliratot, és szökdösünk a büszke boldogságtól, mint a kerge kecskebak.

* Még végülebbül csak úgy átcikázott a fejemen, megkockáztatom leírni: maradunk (azaz egyesek a mi nevünkben) a johannista lóvalagrend szamáron kutyagoló szánalmas utóörse. A várható szélvészben lesz-e idejük a cókmókjaikat (és a rókonyokéit) kimenteni?