Nagyszerű volt a nyitány

Kiválóan sikerült az oltszemi fogathajtópálya megnyitója, amelyre „élesben” került sor a hét végén. Az éppen hogy befejezett létesítményen tartották az országos fogathajtó-bajnokság második fordulóját. A pályával a versenyzők és a többezres kilátogató közönség egyaránt elégedett volt.

Pénteken a díjhajtás kecses koreográfiáit még viszonylag kevesen követték a helyszínen. Itt a bírók a mozgásban lévő lovak elengedettségét, hajlékonyságát, a két ló munkáját, a jármódok szabályosságát, a feladatok pontos végrehajtását, a hajtó szárkezelését értékelték.

Látványos maratonhajtás

Szombaton, a maratonhajtás próbájára már több ezer néző volt kíváncsi. A pálya hét épített akadályra volt felosztva és minden szakaszra, az iram és a távolság szorzataként, úgynevezett alapidőt állapítottak meg, amelyet túllépni öt másodpercenként csak egy hibapontért lehet.

A fogatok csak azt követően indulhattak, hogy részt vettek egy szigorúan mért, 17 és 19 perc közötti bemelegítőn. Az állatorvosi bizottság ezután ellenőrizte a lovak egészségi állapotát, és csak úgy engedte starthoz állni, ha mindent rendben találtak – egyébként nem volt gond. A versenyzőnek legtöbb 37 perc állt a rendelkezésére, hogy teljesítsék a hét maratonpályát, azaz meghajtsák a hét különálló pálya összes kapuját az ábécé sorrendjében. A szabályzat nem ír elő kötelező útvonalat, csak azt mondja, hogy egy bizonyos sorrendben kell áthaladni a kapukon, egy bizonyos irányban (a pirossal írt betűnek a versenyző jobb keze felől kell lennie).

A nézők eldönthették, hogy egy pálya mellett maradnak-e, és megvárják, míg minden fogat átmegy rajta, vagy valamelyik fogatot követik és akkor azalatt, amíg az megteszi a két akadály közötti kötelező kört, átmennek a következő akadálysorhoz.

Bartha Róbert nehezen leplezte izgalmát, míg fia, Ede versenyzett. Látszott rajta, hogy szívesebben hajtana, de legalábbis ott „lógna” a fogat hátsó felében, segédhajtóként, mintsem a pálya széléről nézze a történéseket.

– Ez rosszabb, mintha az ember hajtana – mondta miután Ede teljesítette az össze akadályt, és megelégedéssel állapította meg, hogy első versenyen indított hatéves kancája kitűnően bírta a versenyt.

Azt nyilatkozta: kis részben magáénak érzi azt a sikert, hogy egy ilyen pálya elkészült, mert a maga részéről az elmúlt 14 évben minden megtett azért, hogy egy ilyen megépülhessen.

Minden pénzt megér

A versenypálya egyébként rengeteg elismerést begyűjtött.

– Istennek hála több világ- és Európa-bajnokságon képviselhettem Romániát, és higgye el, nem elfogultságból mondom: ennél sokkal gyengébb pályákon is szerveznek világversenyeket – mondta el Bajkó Tibor.

A háromszoros gyergyószentmiklósi országos bajnok, sportmester két év kihagyás után vette ismét kezébe a szárakat. Visszahívta a ló szeretete, pedig „nyugodtan” élt, nemzetközi pályaépítői minősítést szerzett, több külföldi helyszínen dolgozott, így van alapja a pályáról nyilatkozni.

– Azt gondolom, hogy meglátszik az, hogy a világ egyik első pályaépítője dolgozott itt. Olyan pályaépítő, mint Finta Gábor, öt–hat ha van esetleg a világon. Csak csodálattal és tisztelettel tudom követni, magam is rengeteget tanultam tőle. Ehhez járul mérhetetlen szerénysége és a lovassportok iránti alázata. Az eredmény pedig itt van, a szemünk előtt. Nem kétséges, hogy ezen a pályán akármilyen szintű versenyt meg lehet szervezni – mondja Bajkó.

Hogy Bajkó Tibor nem udvariasságból dicsérte a magyar szakembert az abból is látszik, hogy a Nemzetközi Lovassport Szövetség Finta Gábort kérte fel a 2017-es lipicai (Szlovénia) kettesfogathajtó világbajnokság pályájának építésére.

A gyergyói hajtó némi örömmel állapította meg, hogy húsz körül stabilizálódott a kettesfogatok száma az országban (ez gyakorlatilag Erdélyt jelent), de némi nosztalgiával emlegette el, hogy a nyolcvanas években rendszeresen 24 négyesfogat indult a versenyeken, most pedig egyetlen egyet tudtunk kiállítani, a háromszéki Váncsa Jenő fogatát.

A szakember szerint minden sportban, de az élet más területén is példát lehet venni a bodoki mintából: aki valamit tényleg meg akar csinálni, van hozzá hite, elképzelése, akarata, annak sikerül.

Tóth Ferencről is megemlékeztek

A vasárnapi akadályhajtásnál némiképpen egyszerűbbek voltak a szabályok, Itt a versenykocsik, hátsó keréknyomtávjához igazított bójapárok között kell áthajtaniuk a pályarajz szerinti vonalvezetésnek megfelelő sorrendben. A bóják tetején egy-egy labda volt, s a versenyzőknek úgy kell közöttük keresztülhajtani, hogy a labda ne essen le.

A szervezők, az egyszerűbb lebonyolításért (hogy a lovaknál maradjunk), a szekeret a lovak elé fogták: a pálya megnyitójára azután került sor, hogy a verseny véget ért.

Tamás Sándor méltatta az ötletgazda, dr. Kelemen Attila, a Román Lovassport Szövetség alelnökének és Fodor István, a kivitelező bodoki önkormányzat vezetőjének munkáját. A legnagyobb támogatást biztosító megyei tanács elnöke úgy fogalmazott: „nem egyszeri alkalomra hozták létre ezt a pályát”, azt szeretnék, hogy rendszeresen országos és nemzetközi versenyek szerveztessenek ezen a helyen.

Ennek támogatására ígéretet tett Vlad Bonţea is, a Román Lovassport Szövetség elnöke, aki a maga részéről gratulált a szervezőknek, pályaépítőknek és résztvevőknek. Azt mondta: ezzel a pályával Románia előtt nyitva áll a lehetőség, hogy három- vagy négycsillagos nemzetközi versenyeket, vagy akár Európa-bajnokságot szervezzen.

A díjátadón megemlékeztek a szentkatolnai állami gazdaság néhai igazgatójáról, Tóth Ferencről, aki „egyszer már megmentette a romániai fogathajtást”, amikor a kilencvenes évek elején olyan pályát épített, hogy volt olyan esztendő, hogy a romániai fogathajtó-bajnokság mind a három fordulóját ott tartották.

Háromszéki díjazott is van

Az ünnepélyes díjátadón, a szabályzatnak megfelelően versenyszámonként és összetettben is eredményt hirdettek.

Díjhajtásban az első helyen Rákóczi Gergő (Érköbölkút, Bihar megye, Romsilva csapata) végzett 46,01 hibaponttal, a második Pál Attila (Gyergyóalfalu, Hipogrif) 51,09, a harmadik pedig Pop Paul (Beszterce, Lipicai) lett 52,50 hibaponttal.

A maratonhajtást Pál Attila nyerte 102,62 hibaponttal az uzonfüzesi Bartháék (Lipicai) első és második fogata előtt (111,11 és 111,28 hibapont). A toronymagasan vezető Rákóczi Gergő a hatodik akadályban felborult és kizárták a versenyből. Az akadályhajtást Bartha Eduárd 1 (3,92) nyerte Bartha Eduárd 2 (7,58) előtt, a harmadik helyen Babó Kálmán (Tulipán végzett). Az összetett versenyt Pál Attila (165,71) nyerte Bartha Eduárd 1 (173,60) és Bartha Eduárd 2 (174,73) előtt. A versenybírók megítélése szerint a legszebb fogattal a besztercei Pop Paul versenyzett, őt Rákóczi Gergő és Bajkó Tibor követte.