Nagy lehetőség, nagy kiváltság

Két sepsiszentgyörgyi tizenegyedikes diák különlegesen szerencsésnek mondhatja magát idén, mivel jövő hónapban lehetőséget kapnak, hogy a világhírű 100 tagú cigányzenekarral lépjenek fel a Szent György Napok nyitókoncertjén. Bár mindketten felléptek már számos, téttel rendelkező versenyen, az Aréna és az 1000–1500-as nézőközönség ígérete már megelőlegezte a lámpalázat nekik.

Bodor Tünde

2022. március 30., 00:312022. március 30., 00:31

A Plugor Sándor Művészeti Líceum próbatermeiből kiáradó, a sok hangszertől és az ezerféle éppen tanult darabból származó hangkavalkád keretezi beszélgetésünket a klarinétos Kádár János Balázzsal, aki tanára, Gábor Szabolcs társaságában fogad. Éppen a Monti csárdást próbálja, ez lesz ugyanis az a darab, amelyet a cigányzenekarral előad. Balázs elmondta, először fel sem fogta, hogy ez mekkora kiváltság, kellett egy kis idő, míg feldolgozta. Ahogy eddig is megtette, ezután is 3–4 órát gyakorol naponta, különben pedig éppen a zeneolimpiára készül – ami történetesen egybeesik a Szent György-napi fellépéssel. Most a versenyre készített repertoár mellé kellett beiktatni a Monti-csárdást, de ezt is gyakorolta-ismerte már korábban. Balázs kilenc éve klarinétozik, a sepsibükszádi fúvószenekarnak is oszlopos tagja, a művészeti líceumba ötödikes korától jár.

Míg a másik kiváltságos diák, Furus Ábel megérkezett, hegedűoktatójával, dr. Petrashovits Eszterrel beszélgettünk a teremben. A tanárnő elmondta, harmincéves pályafutása alatt Ábel a legtehetségesebb diákja, akinek érvényesüléséért mindent megtesz. Ábelt emberi és zenei érzékenysége, kézügyessége, zenei hallása, idegrendszere, memóriája teszi kiemelkedővé, már a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára is felfigyelt rá egyik magyarországi előadása alkalmával, de e mögött nagyon-nagyon sok munka van. Ábel elsős korától hegedül, a kézdivásárhelyi zenei programmal működő Molnár Józsiás-iskolában kezdte a zenei tanulmányait, ötödikes korától minden hétvégén négy-öt órát gyakorol a tanárnővel, hétköznapokon pedig egy-másfél órát hegedül, bevallása szerint csak ritkán marad ki egy-egy nap.

„A hegedű a kedvenc hangszerem, szeretem a hangszínét, és hogy általa többre vagyok képes az átlagnál” – fogalmazta meg Ábel, miért fontos neki, amit csinál. Ő Pablo de Sarasate Cigánytáncát fogja előadni, a fellépésre az eddiginél is több gyakorlással készül. Azt gondolja, kezdeti gyomoridege majd eltűnik az előadás során.

Arról, hogy hogyan lettek éppen Balázs és Ábel a kiválasztottak, Sebestyén-Lázár Enikő elmondta, a cigányzenekar felkérésére küldtek be videókat azon diákjaikról, akik hangszeresen és repertoár szempontjából összeillettek a nagyprodukcióval, és a mércét is ütötték, a budapestiek pedig, akik vidéki kiszállásaikon sokszor adnak teret helyi tehetségeknek, mindkét javaslatukra rábólintottak.

Ha a diákok a fellépésük miatt izgulhatnak, mindenki más azért szoríthat, hogy nehogy elsodorják a világ eseményei a különleges produkciót…