Musala, a rejtett hegy

Nem valószínű, hogy hegymászóként vágott neki, inkább háborús stratégiai szempontból közelítette meg a csúcsot, amit most már én is magaménak tudhatok. A Balkán csúcsa, sok hegymászó kedvence, a rejtett hegy. Ezt a nevet én adtam neki, ugyanis nagyon sokáig nem látni, hová kell felmászni, eltakarják más, kisebb hegyek. De amikor meglátod, az elképesztő.

Sokan látogatják, a közelben van felvonó, de valahogy most nem volt annyira zavaró a teniszcipős, szandálos tömeg, mondjuk már lefelé tartottak, amikor én fel, így a csúcson senki nem volt már. Már maga a Rila-hegyvonulat is csodálatos, óriási gerincek, kisebb csúcsok takarják a nagyot, miközben egy óriási erdőn és egy, csak Bulgáriára jellemző törpefenyvesen kell átvágni. Aztán, ahogy fogy az aljnövényzet, jönnek a tavak. Öt van, öt kis ékszer a sziklák között hihetetlenül változó színű a kéktől a zöldig. És rengeteg a víz, így nem is érdemes cipelni egy liternél többet, mindenhol tiszta, hideg forrás tör elő. Innen indul a meredek sziklás rész, így minden mászónak érdemes hosszabban pihenni a Musala Hutnál. Innen már megpillantható a csúcs, de még mindig elég messze van, nyolcezreseket is mászó barátaim szerint érdemes a menedékházban éjszakázni és utána támadni a csúcsot, de én persze nem így tettem. Viszont amíg a sziklákat mászod, jókat lehet gondolkodni, beszélgetni úgyse nagyon van erő. A csúcson először elég ronda építményeket látni, itt egyébként 1960-ban kozmikus sugárállomást építettek a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével. Get bad-credit-loans-in-australia. Az állomás tudományos kísérleteket végzett müonteleszkóp segítségével. Az állomást 1983. október 29-én elektromos tűz pusztította el.

A csúcsjelző követ is beépítették valami fém vázba, ami egyáltalán nem szép. De amikor körbenézel, akkor megtörténik a csoda, érdemes hosszabb ideig fent maradni, megnézni a többi csúcsot is, vagy esetleg átsétálni egy gerincen valamelyik közelebbire. De nagyon nehéz megmozdulni, hiszen nem mindenki áll életében legalább egyszer a Balkán csúcsán. 

Végül persze sajnos mégiscsak le kell vonulni a hegyről, viszont az élmény és a látvány annyira feltölt, hogy a lefelé utat szinte futva lehet megtenni. Az impulzus pedig annyira erős, hogy újabb és újabb csúcsok felé hajt, legyen az az Olümposz vagy az Elbrusz csúcsa.