Moyses Márton élete és emlékezete

Az 1956-os forradalom kitörésének évfordulója kapcsán nemrég Moyses Márton egykori jó barátja, Szokoly Elek is emlékezett Baróton, most Forró-Bathó Ákos, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem végzős történelem szakos hallgatója idézte fel a szabadságért, hitéért mártírhalált halt Moyses Márton életútját a nagyajtai vártemplomban. Előadásának a Lángokba fojtott költői szó címet adta.

Előtte, prédikációja keretében Fekete Levente lelkipásztor is a történelem kusza, kifürkészhetetlen útjainak mai életünkre hatást gyakorló mozzanatait elevenítette fel. Nem csak a kérdést tette fel, hogy vajon legalább halottak napja környékén van-e hála és köszönet szívünkben mindazokért, akiknek életünket, mai tudásunkat köszönhetjük, de egyben arra is figyelmeztetett, hogy mindennek megvan a maga előtörténete, így a reformációnak is, melynek vasárnap épp ünnepét ültük mi, protestánsok. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb reformátor nem más, mint maga Jézus volt, hiszen ő is szembement korával, ahogy azt tette Moyses Márton is, aki keresve az igazságot, szembeszegült az eltipró hatalommal. A tiszteletes úgy vélte, mindenki maga tudja, miben hisz, ám aki tud valamit, és azt nem mondja ki, nem áll ki a maga igazságáért, értéktelenné válik a tudása.

Feketebárányok Baróton

Forró-Bathó Ákos élvezetes előadásmodorban, felkészülten és igencsak dokumentáltan mesélt előbb Moyses Márton gyerek- és ifjúkoráról, majd későbbi életéről, halálának körülményeiről.

– Moysest már gyermekként éles eszű fiúnak jellemezték. Színjelessel végezte elemi tanulmányait Nagyajtán, utána a szentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban akart továbbtanulni, de az erdővidékieket az akkor frissen indult baróti középiskolába irányították. Barótra tipikusan olyan tanárok kerültek, akik feketebárányoknak számítottak a rendszer szemében. Ilyen volt többek között Bartha János irodalomtanár vagy a baróti benntlakás nevelője, Dénes Csaba, aki rendszeresen hallgatta a Szabad Európa Rádiót. A diákok, így Moyses Márton is, tőle szereztek tudomást a Budapesten zajló forradalomról – mesélte az előadó.

Ezt követően részletesen taglalta Moyses már ismert határátlépési kísérletét, marosvásárhelyi és azt követő kolozsvári diákéveit, letartóztatásának körülményeit, börtönéveinek nehézségeit, majd nagyajtai kényszerlakhelyre való kerülését.

Eszméből kiábrándulva

A halála előtti évben, 1969 novemberében Moyses levelet írt a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Abban a román-magyar történelmi megbékélés mellett foglalt állást, a román és a magyar nép közös európai sorsáról írt, egy konföderáció létrehozásának tervét emlegette, mely konföderáció konkrétan Románia 2007-es uniós csatlakozásával létre is jött – hangoztatta Forró Bathó Ákos. Végül Moyses halálának és temetésének körülményeit is felelevenítette, megemlítve, hogy temetésén a lelkész Krisztus elfogatásáról beszélt, „ami akkor nagy vakmerőségnek számított, hiszen a környék tele volt szekusokkal”.

Forró- Bathó Ákos előadásában megemlékezett a cseh Jan Pallachról, a magyar Bauer Sándorról és a román Cornel Liviu Babeșről is, akiknek élete hasonlóképpen ért véget, mint a Moyses Mártoné.

– Mindnyájan hittek a kommunizmus eszméjében, de rájöttek, hogy az a gyakorlatban nem működik, ezért vetettek véget életüknek – összegzett.

Előadását Moyses kedvenc költője, József Attila verssoraival zárta: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/ A mindenséggel mérd magad!/ Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.”