Mint anya a gyermekét…

– Hátunk mögött 2020, ön hogyan élte meg?

– Arra próbáltam odafigyelni, hogy megéljem a jelent, a figyelmem fókuszát ne a járványról szóló tévé- és sajtóhírek vigyék el. Sokakkal ez történt, kibillentette őket a hétköznapokból, különösen, ha ehhez a munkalehetőségek csökkenése vagy elvesztése társult, mint az én esetemben is egyébként, hiszen sok képzésem elmaradt. Ez volt a legnagyobb kihívás, hogy a fókuszunkat megtartsuk magunkon és környezetünkön. A tapasztalati esszenciát később fogom megfogalmazni, de abban már most biztos vagyok, hogy továbbra is figyelnünk kell magunkra, a családunkra, arra, hogy hogyan vagyunk, mit akarunk az életben, folyamatosan emlékeztetni magunkat az értékeinkre: mi az, ami nekünk jó, nekünk fontos. Igaz, az én és a család stabilitása rendül meg legjobban ilyenkor, de furcsa módon kapaszkodót is leginkább ők jelentenek.

– De hogy tudja kizárni a tényleges veszteségérzetet?

– Veszteségek lesznek ezután is, de nagyobb veszteség lesz, ha mi magunk megyünk rá. Ma már nem kérdés, hogy a gondolataink hatással vannak a testünkre, a félelem az immunrendszerünket teszi harcképtelenné. Meg kell tanuljuk, hogy minden ami elromolhat: tárgyak szerkezete, a társadalom, cégszervezet, el is romlik. Ahogy egy anya elfogadja a gyermekét olyannak, amilyen, és annak tükrében cselekszik. A rossz gondolatok magunkra káros, rossz szokásokhoz vezethetnek.

– Tehát csak át kell kapcsolni, ha rosszfelé kószálnak gondolataink. De hogyan kell ezt csinálni?

– Nincs recept. Jómagam is megjártam ezekben az időkben kisebb-nagyobb poklokat, én sem moziban ülve néztem a történéseket, de hiába rágódunk azon, hogy miért és hogyan történtek a dolgok. Mondhatjuk azt magunknak, hogy nézzük meg, mi más szép van az életben. Csak döntés kérdése. Keressünk olyan dolgokat, amik éveken át tudnak bennünket lelkesíteni! Ez mindenkinek más. A gondolatok az őrületbe tudnak hajtani, tehát legyünk tevékenyek, mert akkor elcsendesednek: a túrázás, alkotás, írás, kertészkedés jó lehetőségeket kínálnak. Ahhoz hogy értelmet találjunk az életben, kellenek a jó kapcsolatok, a személyes célok, a transzcendencia megtapasztalása, és a saját megélésem, felfogásom kikristályosítása. Egyik legártalmasabb kérdés, amivel foglalkozhatunk, hogy mikor ér véget ez az egész. Nem tudjuk a választ, és ezt el kell fogadnunk. Az emberiség történetében láthatjuk, hogy nem az ember irányítja a dolgokat, vannak, amik meghaladják kicsinységünket. Foglalkozzunk azzal, amik rajtunk múlnak!

– Egyik fő tanítása a célkitűzés, az évtervezés, több esztendeje munkafüzetet is kiadott e célra. Most hogyan fogadja 2021-et, mit tervez?

– Ezúttal nem tervezek semmit, mert nem látom, mire építkezhetek. Magamba fektetek, meg akarom élni magamat, az értékeimet és a víziómat, ennek szellemében cselekedni minden nap, a körülmények és lehetőségek függvényében. Most az a mantrám, hogy ez most jó. (S nem az, hogy lehetne rosszabb is). Bár az éves tervezés híve vagyok, most nem készül el hagyományos évtervező munkafüzetünk sem. A fókuszom magamon, családon, a barátaimon van és lesz, amikor pedig lépni lesz lehetőség, arra fel leszek készülve.