Miniszterképzés

Kisváros nem gyáros. Ez szent igaz, ezt tudja a kántor is, tudja a bakter is, de leginkább azok tudják, akiknek nem a munkakedve ment el s miegymás, hanem maga a munka, a szemük elől. Mert nincs mit s nincs hol dolgozni a kisvárosban. Nincs gyár, megszűnt, elvitte a műanyagforradalom.
– Né, Demeter, ne riaszd el a csepp kedvünket kocsmától is...
– Szent igaz, mert úgy van. Van pohárra való pénzünk, aztán itt van a panasz. Már meg ne haragudj!
– Én-e? S éppen magára, Józsi bátyám? Soha. Csak itt né, gondolkodom s hangosan. Megvolt a szeszgyáracska, rengeteg krumplit, répát vett fel, és sok embert munkára. Ki mondta volna, de ki hitte volna el, hogy annyi ember s gyermek kezéből egy miccre kiütik a kenyeret? Eladták a gyáracskát. Teng, leng sok munka­erős ember, akár a nemzeti lobogó az esőben.
Nem futótűzről ment a hír a nyári sörözőbe, téli söröző is volt, de az bézáródott forgalom híján. Arról beszéltek itt is, hogy bukaresti főemberek szónokolnak este a kultúrházban. Nocsak, nocsak. A fekete kocsik ki is kötöttek, még hét órakor, az emberek bé, mert milyenek vagyunk… Vajon lehet-e valami jóra várni?
Várni ugyan lehet, nem kerül semmibe... De hát a semmiből kenyérre se az asztalon. No, most hallgassuk meg a hírhozókat. Magyarul szólalt a sötétebb ruhás. A helybéli tanár úr mondta, szerkesztő s magyar volt még az ántivilágban, Escu idején, ma is fejes.
– Azért vagyunk itt – kezdte, de Józsi bá le se hajtott fejből mondta ki: hogy ne legyünk szerteszéjjel –, azt a legfrissebb rendelkezést magyaráznánk meg, amelyik annyi szóbeszédet (gyanút, nyögte Józsibá)… Arról van szó, hogy szakképzett tanárok tanítják ezután az elemi osztályos gyermekeket is román nyelvre. Tudják, mit jelent ez? Hatalmas kiadást a román kormány részéről...
– Költhetnék inkább jobbra, másra. – Ezt mindenki hallotta, senki le nem hurrogta. – Nézzük csak közelről. Ha a magyar gyerekek megtanulnak jól, igen jól románul, akkor egyenlő esélyük lesz a románokkal minden pályán. Versenyben győzhetnek az orvosin, a mérnökin. Ez lesz a legdemokratikusabb rendelkezés, hiszen lehet a maguk gyerekéből, ha román tanárok, professzorok tanítják, akár miniszter is. Most képzeljék el! Ebből a faluból lesz esetleg miniszterelnök.
A nép közül: hogy az a... Letöröm a derekát...
– Mert egyenlő eséllyel tanulnak, indulnak és mennek fel, fel a csúcsokra.
– A miénk nem falu, hanem városka, ha szabad szólni szabadon. Valakinek fordult-e meg a fejében, hogy a fia miniszterelnök legyen, s ráadásul román?
– Nézze, maga uszítani akarja a népet... Egy a tanár, egy a jog, választásaink titkosak, miért ne lehetne innen valaki miniszterelnök?! Erős tanárok... (románok, bólintott rá fennhangon a temetőőr) egyformán tanítanak, egy az út fölfelé mindenkinek...
Józsibá nyújtotta a karját, de egy mozdulattal már emelkedett is fel, szólásra.
– Hogy az elején kezdeném. Elnökség itt is van rengeteg, de az csak egyelnökség, s nem egyenlőség, magyarán. De hol a miénk? Mert ugyebár magyar tanár nem taníthat román gyermeket magyarul benn a Regátban, hogy lenne szerencsétlenkéből magyar miniszter. Értegetik-e az urak? Látom, egyikük sem erősen. Én amondója vagyok, hogy ha már ennyire elhagyott minket az Isten, hagyják békén tanulni bölcsőtől koporsóig a gyermekeket az anyjuk nyelvén. Ha nem lesz miniszter s elnök belőlük, hát Istenem... Hogy várhatjuk el azt a rengeteg pénzt Bukaresttől, amit említettek! Kell annak a... Szóval a magyar ábécét románul, román tanár s nagy pénzért...
– S hogy venné az ki magát – ezt már a vendéglős felesége mondotta –, hogy annyi magyar miniszter lenne belőlünk, mármint a magyar gyermekekből? Igazságtalanság lenne, hogy mind román miniszterek legyenek a szorgalmas magyar gyermekekből, a kis románkákból mind szegény román tanítók.
Tolmáccsal, fordítóval folytatta a kevésbé sötét öltönyös román a szót. A kisváros közönsége nem tudta megvárni a fordítást, elkezdődött a nagy mutatvány, amelynek során minden második ember s asszony fordította, amennyit értett. Tisztára báli hangulat. A hozott tolmács legyintett, és átadta a szót. Elindult kifelé. Józsibá utána szólt fennhangon, hogy ez a kocsma zárva. Azzal elszéledt a harminc ember a kisvárosban, belé fejjel a sötétbe, ugyanis a villanyt elvették.