Minden választás egy népszámlálás

Én a saját józan paraszti eszemre hallgatva tudok ezekre a kételyekre válaszolni – mondta az elöljáró. – Mint tudjuk, választások után este minden alkalommal megjelenik Románia térképe, amelyen általában zölddel vannak kiszínezve azok a megyék, ahol az RMDSZ a győztes. Mi nem engedhetjük meg magunknak – bármilyen választásról is legyen szó – hogy ne legyen zöld a térképen, mert ennek az lenne az üzenete, hogy velünk nem kell számolni ebben az országban, nem kell az akaratunkat figyelembe venni. Nem vagyok naiv, és nem is akarok becsapni senkit, tudom, hogy 2019-ben nincs esélye annak, hogy magyar embert válasszanak meg Románia elnökének, de fel kell mutatnunk egy kritikus tömeget, bizonyítanunk kell, hogy van víziónk, elképzelésünk az ország jövőjéről. A második fordulóban pedig majd meglátjuk, melyik rosszra fogunk szavazni, bár eddig is csak úgy gondoltuk, hogy a második fordulóban a kisebbik rosszra szavazunk: Năstase és Băsescu közül Băsescura, Geoană és Băsescu közül is az utóbbira voksoltunk. Mit kaptunk tőle? Egy dolog biztos, akármelyik nyert, az általunk vélt vagy valós kisebbik rossz, mi jót nem kaptunk tőle. Ezért csak a mi jelöltünkre szavazhatunk, legalább az első fordulóban biztosan, egy erdélyi magyar értelmiségire, akire büszkék lehetünk, akinek van programja, víziója.

Számomra az sem kérdés, hogy részt kell-e vegyek a választásokon. 1989 előtt is voltam diák, 93-ban érettségiztem, éreztem a különbséget, a szabadságot, türelmetlenül vártam azt a pillanatot, amikor 1996-ban először szavazhattam életemben. Azóta úgy érzem, hogy ez egy fontos jog, amivel élnünk kell. Olyan nincs az én szempontomból, hogy nincs, akivel szavazni. Mindenki gondolja végig, hogy ki az, akivel kulturális, szociális szempontból megtalálná a szót, akivel közös értékrendje lehet, egyáltalán a jelöltek közül kivel ülne le teázni. Nem vitás, hogy Kelemen Hunor jöhet számításba, ő a mi jelöltünk.

– Mindenki mérlegeli, mi az, amit elértek képviselőink a demokráciában a magyarság számára és mi az, amit nem...

– Az arányérzékünket ne veszítsük el. Soha nem arról szólt az életünk, hogy 51 vagy 63%-unk van a parlamentben. Csak 6%-unk van, amihez még meg kell nyerni 45%-nyi románt ahhoz, hogy valamit, bármit elérjünk. Én voltam Bukarestben is, tapasztaltam, hogy ez nem egyszerű, de minél nagyobb magyar többségű településen él valaki, annál kevésbé érti, mit jelent 6%-kal a parlamentben ülni. De azt nem jelenti, hogy nem kell ott lenni. Van, amikor meg kell védeni valamit, van, amikor előre kell lépni. A politika nem séta egy virágos mezőn, hanem kőkemény harc, ha ez innen kevésbé látszik is. Végül egy utolsó érv: minden választás egy népszámlálás is.