Milyen idők is járnak?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Borcsa János

2021. szeptember 20., 00:012021. szeptember 20., 00:01

Azt tartjuk, s bizonyára nem sokat tévedünk, hogy ki-ki saját sorsának kovácsa. Az ilyen ember aztán tényleg nap mint nap törekszik arra, hogy amit elgondolt és -döntött, illetve amibe belefogott, az valóra is váljon. Azt pedig tudjuk, ha az illető hozzáállásban kitartó, s a körülmények is kedvezően alakulnak, valóra is váltja, ami egyszer megfogant benne.

Nemcsak becsülni tudjuk az ilyen embertársunkat, de örülnünk is kell, ha ilyennel kerülünk közvetlenebb kapcsolatba, hiszen példát mutathat életvezetésünkben. Sőt, az is világos számunkra, hogy nemcsak saját sorsát képes „kovácsolni” az ilyen ember, de egy nagyobb közösségét, így akár a társadalomét is. És mikor nem volt ilyen emberre szükség?!

Hogy aztán a példa mennyire fogékony, az egy másik kérdés. Tapasztalni ugyanis, hogy hozzáállásunk komolysága nemegyszer kívánnivalót hagy maga után, s a kitartásban sem bizonyulunk mindig állhatatosaknak. Hiúságunkban és kevélységünkben a gyors sikert mindennél előbbvalónak tartjuk, de véleményem szerint a nagyobb baj az, hogy erre ösztönöznek és bátorítanak is ilyen-olyan globálisnak mondott „légáramlatok”. Akár a gazdasági és üzleti világra vonatkozó hírekből is kikövetkeztethető ez, akár ha a közélet és a politika sűrűjét tekintjük, de az egyéni érvényesülésre is jócskán a VIPesedés nyomja rá bélyegét...

Hiába, ilyen idők járnak! Hogy netán egyszer lehull a lepel, és elképesztő dolgok derülnek ki, ez bizony kevésbé foglalkoztatja az érintetteket. Esetenként nem is kívülálló, külső tényezőktől ered a leleplezés, hanem saját maguknak köszönhetik, hogy hirtelen szánnivaló figurák képében tűnnek fel. Valahogy úgy, ahogy a régi vicc szereplői, akik falujuk közösségéből akartak kitűnni egy saját magukra erőltetett, urizáló beszéddel, eredendő énjüket megtagadva, miközben ostobaságukat leplezték le, saját magukat téve nevetségessé a következő „épületes” társalgással:

– Pláne Kati! Hová mész?

– Sőt a patikába.

– Ilyen direkt időben?

Bár tévednék, de úgy érzem néha, hogy ma is ilyen „direkt” idők járnak mifelénk is…