Miklóst is megismerhettük

Bizonyára az iskolákban is nagy sikere lenne Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész és egyetemi tanár rendhagyó, titokfejtős óráinak, aki leszállította a piedesztálról Radnótit, hogy közelebb kerüljünk Miklóshoz, az emberhez. A sepsiszentgyörgyi Szimplában tartott pénteki előadáson és könyvbemutatón, majd az azt követő, Bod Péter-könyvtárbeli előadáson a tragikus sorsú költő egy kevésbé ismert arca rajzolódott ki.

Bíró-Balogh Tamás szépíróként debütált – derült ki a Szonda Szabolcs könyvtárigazgatóval folytatott beszélgetésből –, bár korábban a régészi és geológusi pálya is megkísértette. A múlt rekonstruálására való hajlamát végül irodalomtörténészi minőségében bontakoztatta ki. Korábban a szegedi tudományegyetemen tanult, többek között azokban a helyiségekben, ahol annak idején Radnóti is, és egy kéz alatt megkapott, dedikált Radnóti-kötet „robbantotta be” a kutatómunkáját. A költő levelezésének és az irodalmi műfajként nem definiált, mégis nagyon sokat eláruló dedikációinak a kutatására nem kevesebb mint 15 évet szentelt, mindkét témáról könyvet is írt.

A dedikációkra kevesen gondolnak rendkívül izgalmas dologként, még Gyarmati Fanninak, Radnóti 102 évesen meghalt özvegyének sem volt nyilvánvaló, miért fontosak ezek a sokszor csak pár szavas beírások egy könyvben. Pedig ezek rövidebb-hosszabb, bizalmasabb vagy távolságtartóbb volta, a bennük rejlő nevek, évszámok, utalások szinte teljes körűen kirajzolják a költő kapcsolati hálóját, különösen Radnóti esetében, akinek könyvei zsidósága miatt tiltólistán szerepeltek, árulni nem árulhatta őket, mindenkinek személyesen adott belőlük – dedikációval ellátva.
A 614 ajánlás közül (és a könyv megjelenése óta még felfedezett 70-ből) az első későbbi feleségének szól, és máris megfejtendő rejtélyt kínált. 1929 júniusában írta, még házasságkötésük előtt Fanninak: „Drága, ezek a te verseid. Engedd, hogy palánkos két karommal a többiektől elkerítsem őket Neked. Pedig talán nem is szereted őket. Mindegy. Nagyon-nagyon szeretlek, és nincs semmi más, csak ez a szerelem. És ezek a versek, amelyek Téged dicsérnek. Drága.”

Bíró-Balogh Tamás oknyomozó munkája nyomán kiderült, miért nem kellene szeretnie Fanninak e verseket: mert azokat Radnóti egy korábbi kedveséhez írta, és erről tudott az aktuális szerelme is.

Másik, egy bizonyos Lippenszky Médihez írt dedikációban „könyvtárban töltött izgalmas napokat” említ a költő. Kevesen gondolnak arra, hogy e mögött az áll, hogy a franciából bukásra álló egyetemistát két hétre bezárják tanulni a könyvtárba Médivel, mert csak neki volt jegyzete. Tudjuk, bár ezt már nem dedikációból, hogy a francia vizsga sikerült.

Bíró-Balogh Tamás Radnóti levelezését is kötetbe foglalta: az általa és neki írt levelek egyaránt helyet kaptak a könyvben. A verseiből intellektuális finomságú, szelíd hangú költőként megismert Radnótiról kiderül, hogy magáról akarta elnevezni saját nemzedékét, hogy felvetődött benne, hogy Brazíliába emigráljon, ahol magyar irodalmi szerkesztőként akart dolgozni, hogy zsidó vicceket is tudott mesélni, de 5 nyomdahibával megjelent könyve kapcsán dühöngeni is tudott. Levélben fogalmazta meg azt is – miután fasiszta ideológiájú, de zsidó antológiában való szereplésre is felkérték (mindkettőt visszautasította) –, hogy „magyar költő vagyok”