Mi, a pechesek

Milyen szürrealista kapcsolat van Novak Djokovics, egy cseresznyemag és egy rozoga budi között? Figyelj, kedves olvasó!

Szóval Nole, akiről annyi szépet írtam, egy US Open-meccsen Busta Carreno merészelt ellened (!) vezetni, hát dühödben hátrapöccintetted a labdát. De amikor egy Novak-szerva 200 km/h, a hátrapöccintés is letaglóz egy lábatlankodó bíróhölgyet. Ezért a rossz bácsik kizárnak a turnéról, elveszik pontjaidat és pénzedet, és közellenséggé válsz, rosszabbá, mint Al Capone. Majd a Roland Garros-turnén egy férfibírót találsz képen, csak úgy, véletlenül, ezért nem jár büntetés. Peches vagy, barátom.

Látod, a jányok, a jányok, az mennyire más? Serena, mert Serena ordít a bíróval, mint a Realitatea TV-ben a semleges műsorvezető, csaknem ráugrik, és megússza egy játszma-büntetéssel. Simona – ó, a szende Simona – hány ütőből csinált origamit, úgy csapta a földhöz. És Sarapovával karöltve hányszor esett össze félájultan, mint Neymar (pontosan akkor, amikor az ellenfele feljövőben volt), hogy jöjjön orvos, masszőr, Raed Arafat, a WHO, mert megrándult a vállacskája, jobb füle, műszempillája. Vagy elvonult egy húszperces pisikálásra, az ellenfelet hadd kerülgesse a guta. Büntetés? Ugyan...

Peches vagy, barátom. Másokkal is megtörtént, például velem. Tizedikes voltam, és a fél osztály megbolondult egy szép májusi napon, zeneórán, az én fejemet bombázták frissen leszopott cseresznyemaggal. Egyet próbáltam visszahajítani, hát nem a tanárnő kontyát találtam el? (Aki látta Peggy Bundy hajkölteményét, érti.) Apukám diplomáciájára volt szükség, hogy egy hétre ne karanténozzanak, négyes magaviselettel.

Simona okos, nem a bíró tyúkszemére hajítja a teniszütőt. Apropó tyúkszem. Mondják, hogy Mórickáék a falu szélén laktak, egy patak mellett. Egy nap Móricka haragosan jön az iskolából, belerúg a budiba, az begurul a patakba. Este az apja rákérdez: nem tudod, ki tette? –Neem, én biztosan nem. – Ide figyelj, fiacskám. Volt egy ókori bölcs ember, Ezopusz. Annak a kedvenc almafáját a fia kivágta. Amikor az apja rákérdezett, a fia bevallotta: én voltam. Az apukája megölelte, és nem büntette meg. – Én voltam, kiált fel Móricka. – Igen? Na csih-puh paff! – De apuka, nem azt mondtad, Ezopusz nem verte el a fiacskáját? – Úgy van. De Ezopusz nem volt az almafán!