Mezővárosok a Székelyföldön

Alighanem már a városokat pártoló Luxemburgi Zsigmond király (15. sz. eleje) előtt megkezdődött egyes települések kiemelkedése a többi falu közül, a székek alakulásával párhuzamosan, a vásártartás, az ipari és igazgatási stb. szükségletek hatására, az sem kizárt, hogy idegen, később elenyészett – például szász – telepesek erősítették fel a külön útra térést. Ahogy a városok erősödtek, a folyamat heves konfliktusokat is generált, a kiváltságokat kapó városok ugyanis már nem a széknek adóztak, hanem saját adót, cenzust szedtek.

1525-ben Sepsiszentgyörgyön az ott lakó székely primorok valósággal felkeltek a városi vezetés ellen, mikor megtagadták a cenzus fizetését, holott telkük révén használták a város határát, és jövedelmük is városi eredetű lehetett. Mi több, semmibe véve a városi önkormányzatot, még ők követeltek pénzt a városba érkezőktől, és leverték a polgárok kocsmáinak cégérét. A kocsmatartás ugyanis szintén városi előjog volt.

A szék és a város vetélkedése végighúzódik az egész középkoron. De nyilvánvaló az is, hogy a székek vezetői érdekeltek voltak abban, hogy állandó vásáros településük legyen, és hogy székhellyel rendelkezzenek, mi több, ahol a lustrákat meg lehessen tartani. Amikor azonban a városok, királyi kiváltságokra támaszkodva, ki akartak bújni a széki gyámkodás alól, akkor támadtak az ellentétek. A továbbiakban bővebben idézünk a Kézdivásárhelyről szóló részekből:

„Nevével nem találkozunk az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben… Középkori neve (Torjavására) alapján a környező székely falvak közé ékelődött, Torja-patak menti, Fehér megyéhez tartozó Apor-birtok területén alakult ki. Amikor 1407-ben a település először szemünk elé kerül, már vásáros hely, ahol a széki ispán jelenlétében széki közgyűlést tartottak, ekkora tehát már mindenképpen kiszakadt a későbbi Fehér megyei enklávéként szereplő Torja magánbirtok területéből. 1427 előtt vita támadt Kézdivásárhely (Thoryawasara) oppidum és Kézdiszék között, miután a kézdi székelyek saját öt nemzetségüknek megfelelően felosztották a települést, amelynek népeit, valamint vendégeit különféle adókkal és díjakkal sanyargatták szabadságaik és a szokásjog ellenében. A mezőváros lakói elérték, hogy 1427-ben Zsigmond király védelmébe vegye őket Kézdiszék túlkapásaival szemben. (…)

A település kiváltságait 1462-ben Mátyás, 1507-ben II. Ulászló is megerősítettre. 1530-ban bukkan fel először a Kyzdywasarhel megnevezés. Nevével összhangban fontos szerepet töltött be Kézdiszék életében mint a széki közgyűlés és széki bíráskodás székhelye, továbbá mint az Ojtozi-szorost őrző katonákat élelmiszerrel ellátó mezőváros.”

A történész úgy véli, hogy mivel nemzetközi jelentőségű kereskedelmi út szelte át az Ojtozi-szoros fele, a régészeti feltárások jelentős középkori leletanyagot fognak eredményezni. Az első céhek alakulására 1572-ből van adat. Heti vásárjogát Szapolyai János bővítette ki három évi sokadalommal 1530 körül.