Mesevilág kalauza

Mindig szerettem a tapasztalataimat vagy a szüleimtől, idős emberektől hallott történeteket elmesélni osztálytársaimnak, barátaimnak, elsősorban a humoros hangvételűeket, s nagy öröm volt számomra, ha nevetni láttam őket. Gimnazista koromban jártam a Kakas Zoltán által szervezett Bao-Bao táborokba, s már ott megmutatkozott ez a hajlamom, hogy a történeteket magamba szívjam, és aztán továbbadjam.

A Sepsi Rádiónál dolgoztam, amikor elindítottam a Hangbank projektem, hozzáfogtam gyűjteni mások történeteit, így született meg egy interjúsorozat Kányádi Sándorral, Albert Ernő bácsival, Vajna Böske nénivel és másokkal. Ezek a csodálatos emberek mesélték, hogy együtt fürödtek Mihály királlyal Előpatakon, hogy milyen előzményei voltak egy vers megszületésének. Olyan szép összefüggő történet kerekedett ki ezekből, hogy folytattam a gyűjtést.

Ahogy a gyermekem megszületett, a mesék felé irányultam, aztán elvégeztem Boldizsár Ildikó képzésének egy részét, és rádöbbentem, hogy én népmeséket is tudok mondani, az én szájízem szerint alakítva. 2010–2011 körül kezdődött a mesemondói pályafutásom, és megismerkedtem ennek a terápiás részével is. Az első nyilvános mesemondói fellépésem Budapesten volt, egy meseterápiás képzésen, s hiába volt a rádiós, a nyilvános beszéd terén szerzett tapasztalatom, nagyon izgultam. Elmondtam a történetet 40 ember előtt, és rájöttem, hogy meg tudom csinálni, s ez nekem is jó érzés. Megkezdtem kiépíteni a mesemondói repertoárom tematikák szerint, és 2015-től hivatásos mesemondóként élek. Évente több ezer gyereknek és felnőttnek mesélek vándorolva keresztül-kasul a nagyvilágban és itthon. Karácsonykor adventi meséket mondok, ezekből meg is jelent egy kötetem tavaly Manchesterben Karácsonyi mesék címmel. Van felnőtteknek szóló mesetarisznyám is.

Újrameséltem egy macskás könyvre valót, Hogy a macska rúgja meg kötet 13 történetet tartalmaz. Most dolgozunk a testvéremmel (Karda Zenkő illusztrátor –szerk. megj.) egy Bátor lányok sorozaton. Engem mélységesen felháborított a nemrég megjelent Esti mesék lázadó lányoknak, amelynek a reklámjából az derül ki, hogy a népmesékben csak puhány lányok vannak, akik várják, hogy valaki megmentse őket. Tudom, hogy a népmesék felében a lány a hős, a cselekvő személy, minden kultúrában vannak harcos, okos, tenni vágyó nők. Nos, válaszként erre született meg a Bátor lányok sorozat ötlete. Nagy anyagot dolgozok át, hogy azok a nők, lányok és anyókák legyenek benne, akik ezt a női cselekvő erőt képviselik.

Meglátásom szerint azért jó mesét hallgatni, mert elsősorban lazít, ismert a mesehallgatási transz jelensége, amikor kiegyensúlyozódik a jobb és bal agyféltekék működése, és ez egy nagyon kellemes állapot eredményez. Ugyanakkor szorongást old, és szórakoztat is.

[reklám]

A gyerekek számára különösen fontos a mese, hiszen fejleszti a szókincsüket, fantáziájukat. A szép és minőségi élethez elengedhetetlen a belső képek gyártása, ezért jó lenne, ha minden gyereknek naponta hallgatna mesét. Ez anyagilag megfizethetetlen útravaló a gyereknek az élethez.

A gyerekek nagyon fogékonyak a mesékre, de mivel nincs kellő élettapasztalatuk, ezért számukra a mesehallgatás elsősorban szórakozást jelent, de prevenció is, mert ha olyan helyzetbe kerülnek például veszteség éri őket, akkor a tudatalattiból előjön a megfelelő megoldás, amivel át tudnak majd lépni a nehézségen.

Felnőtteknél már a mese tényleges válságban vagy elakadásban lévő embert tud átsegíteni a nehézségen, utat mutatni. Régen a mesékbe kódolt üzenetet mindenki értette, de évszázadok távlatából elvesztettük ezt a dekódolási képességünket, ezért van szükség „közvetítőkre”, meseterapeutákra, akik segítenek „belépni” a mesébe.

Ha egy ember hozzám fordul segítségért, meg tudom mondani, hogy melyik az a mese, amelyik az ő élethelyzetére illik, és segítek neki megérezni az üzenetet. Én megtaláltam magam a mesékben. A módszer egy súlyos elakadásomból segített ki, ezért hiteles számomra. Ez egy komoly, járható út, mert a mesékben évszázadok bölcsességét találjuk meg – fejtette ki Szabó Enikő.