Mesemondó kisdiákok

Csiszér Zenkő, az árkosi Gelei József Általános Iskola első osztályos kisdiákja otthonról hozta magával a mese szeretetét. Első alkalommal vett részt a vetélkedőn, ahol tehetségével, kifejező előadásmódjával kiérdemelte a zsűri dicséretét.

– Már tanév elejétől készülünk a mese- és versmondó vetélkedőkre, mert meg kell érjen a mese vagy a vers. Több mesét, verset szoktam felolvasni, s arra kérem a szülőket is, hogy segítsék a gyereket a megfelelő történet vagy költemény kiválasztásában. Figyeljenek, hogy az otthoni meseolvasás közben, melyik kelti fel a gyerek érdeklődődését, melyik mozgatja meg a fantáziáját, a képzelőerejét. Nagyon fontos, hogy a gyerek magáénak érezze azt, bele tudja magát élni, belső képet tudjon készíteni magának, mert csak akkor tudja hitelesen elmondani – mondta Berde Éva tanítónő.

Zenkő is otthon, édesanyjával választotta ki a mesét, az iskolában a pedagógussal közösen csiszolgatták, az ismeretlen szavakat megbeszélték. A felkészülés során nagy hangsúlyt fektettek a kifejező előadásmódra, a szép beszédre, kiejtésre.

– Azt tartom, hogy nem kell ragaszkodni a szöveghez, nem kell azt szóról szóra ugyanúgy mondani, hiszen népmeséről van szó, hozzá lehet tenni vagy elvenni – mondta a tanítónő.

Berde Éva szerint nagyon jó, hasznos dolog, hogy az előkészítő osztály átkerült az iskolába.

– Ez az év ajándék nekünk. Sok időt tudunk szánni a mesékre, s ezeken az alkalmakon derül ki, hogy ki az a bátor gyerek, aki ki tud állni, és szépen mesélni. Zenkő tehetségét is így fedeztem fel. S mivel nagyon ügyes mesélő, számítottunk arra, hogy az országos vetélkedőn valamilyen helyezés ér el, vagy dicséretben részesül. Jónak tartom a vetélkedőt, mert sok népmese eljut a gyerekekhez, egymástól is tanulnak, tapasztalatra tesznek szert – fejtette ki.

Piroska Krisztina a kézdiszentkereszti Tréfán Trefán Leonárd Általános Iskola előkészítő osztályos kisdiákja, Lénárt Piroska tanítványa.

– Krisztina is első alkalommal vett részt a versenyen. Nem számítottunk díjra, figyelembe véve a korcsoportot, amelyben versenyezett: előkészítősök, elsősök, másodikosok egy csoportban. Nem tartom helyesnek ezt az egybesorolást – fejtette ki a tanítónő.

Az iskolában nagy örömmel készülnek a versenyekre bevonva a szülőket is.

– Főleg előkészítőben három pillére építünk: gyerekre, szülőre vagy nagyszülőre és a pedagógusra. Krisztinának a felkészítő tanítónője én voltam, otthon pedig a nagymamája, Piroska Mária foglalkozott vele – mondta el Lénárt Piroska.

A meséket, verseket a tanítónő választja ki, majd ajánlja a gyereknek. A hangsúlyt a kedvenc mesehősökre, érdekességekre, különlegességekre fekteti.

– Krisztina egy bátor kislány, akárcsak a mesehősök. Magabiztos, nem lámpalázas. Bárkiért bátran harcol, bátran kiáll. A zsűrit közönségnek tekinti. Tehetségéről óvónőjétől, Bartos Imolától szereztem tudomást, amikor a tanévnyitóra szépen szavaló gyereket kerestem. Sokszínű személyiségéről az első iskolai napon meggyőzött. Én pedig próbálom kiaknázni ezt. Amikor és ahol csak lehet, teret adok tehetsége érvényesülésének – magyarázta.

Meglátása szerint a mese lehetetlent nem ismerő csoda-, vágy- és megnyugvásvilág. Üdítő a léleknek. A mesemondás pedig ebbe a világba való utazás.

– Sajnos, kellenek a versenyek, mert a való világ ezt igazolja. Az ezzel járó pluszmunka öröm és feltöltődés diák és pedagógus számára egyaránt, az eredmény pedig ez előbbi jutalma – magyarázta a pedagógus.