Mentsük, ami menthető!

Akár ilyen röviden is megfogalmazhatnám a célkitűzést, hogy tulajdonképpen mi hívta életre azt a kezdeményezést, amelynek nyomán megszületett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) mellett a Tudományos Tanács.

Persze, ezt némi latolgatás, igenlés és ellenvélemény előzte meg, s ebben azért vagyok ennyire biztos, mert egy évvel a létrejötte előtt én már felvetettem ennek a létjogosultságát. 2004 tavaszán konkrét szabályzatot is előterjesztettem, amelyet Szovátán, a Teleki Oktatási Központban papírra rögzítettem, s az éppen jelenlévő dr. Péntek János nyelvészprofesszorral véleményeztettem, s rábólintása után be is nyújtottam az országos elnökségnek. Ennek nyomán ősszel már ki is osztottuk az első Apáczai-díjakat, azért díjakat, mert három területet ölelt fel az ötlet: humántudományok, természettudományok, pszichopedagógia.

A pályázatra olyan pedagógusok jelentkezését vártuk, akik iskolai elfoglaltságaikon túl vagy nyugdíjasként tudományos jellegű munkákkal gazdagítják szellemi tárházunkat. Az eltelt évek során kilenc alkalommal hirdetett pályázatra mostanáig több száz munka érkezett, olyanoktól is, akik most léptek a tudományos kutakodás útjára, de olyanoktól is, akik már nemzetközi elismertségnek is örvendenek. Az eddig kiosztott díjakból, nyilván, Kovászna megyébe is jutott, az első két kiírástól eltekintve, minden alkalommal volt Apáczai-díjasunk, előfordult, hogy kettő is. Lévén, hogy ez a legrangosabb tudományos elismerés az RMPSZ részéről, hadd álljon itt azok neve, akik megyénkből eddig ebből részesültek: dr. Borcsa János, dr. Brassai László, dr. Erdély Judit, József Álmos (ő a díj ezüst fokozatával is büszkélkedhet), dr. Péter Sándor, Tibád Sándor, Török Árpád (az ezüst, illetve arany fokozatot is elnyerte, ez utóbbit az idén érdemelte ki).

Utoljára hagytam a legújabb, az idei Apáczai-díjasunkat: dr. Antalka Ágota Modern világunk népbetegsége, a kiégés című könyvét érdemesítette a Tudományos Tanács a legrangosabb címre. Ugyancsak ebben az esztendőben Török Árpád harmadszorra került a listára: a tavalyelőtt elnyert ezüst fokozat után most az arany fokozatot is megkapta Sepsiszentgyörgy városkalauz című alkotásáért. És tartozom azzal a kutató, alkotó pedagógustársaimnak, hogy ideírjam nevüket, akiket a 2020-as kiírásban dicsérő, illetve elismerő oklevéllel jutalmaztak. Az idei kiírásra beérkezett negyven mű közül tizenhárom Kovászna megyéből származott, a pályázók elismert tanárok, tanítónők: Barabás Andrea, Pénzes Loránd István, dr. Pető Mária (mindhárman Sepsiszentgyörgyről), dr. Deák Ferenc Loránd, Salamon Ferenc (mindketten Kézdivásárhelyről) dicsérő oklevél, Ábri Béla (Szentlélek), Gyergyai Barna, Keresztessy János (Kézdivásárhely), Ferencz Éva (Kovászna), Kerekes Izabella, Vollancs Szidónia, Kocsis Annamária – (mind Kézdivásárhelyen tanítanak), Kovács István, Pápai Barna, Köllő Zsolt Ágoston, Majos Andrea Aranka (mind Sepsiszentgyörgyről) elismerő oklevél.

Az összehasonlítás kedvéért érdemesnek tartom megemlíteni, hogy megyénkből iratkoztak fel legtöbben, 13-an az idei pályázók közé, továbbá Hargita megyéből 9, Maros 6, Kolozs és Szatmár megyékből 3–3, Bihar és Szilágy 2–2, Arad és Brassó 1–1.