Megrázó temesvári emlékek

A Digi24 megkeresésére sebészorvos tárta fel emlékeit az 1989. decemberi temesvári eseményekről, amelyekre sokkal inkább ráillik a forradalom és népfelkelés, mint a későbbi, bukaresti folytatásra.

Székely Hírmondó

2020. december 17., 13:082020. december 17., 13:08

Lazăr Fulger 39 éves volt 1989. december 17-én, amikor szolgálaton kívüli helyzetből behívták a temesvári kórház sürgősségi osztályára. Tudta, hogy van olyan rendszabály, amelynek előírásai szerint természeti csapások, katasztrófák vagy sok sérülttel, emberáldozattal járó egyéb szerencsétlenségek idején a kórház teljes személyzetét mozgósítani kell. 1989. december 17. egy ilyen nap és éjszaka volt. Az orvos emlékszik a legelső sebesültre is, akit megműtött. Egy húsz év körüli vékonydongájú fiú volt, a gépfegyverek sortüze eltalálta, több belső szerve is megsérült. Beszállításkor eszméleténél volt, reménykedett. Életét azonban nem tudták megmenteni. A sors iróniája, hogy a sebészorvos emlékezése szerint Tintaru volt a fiú családneve, ami célzással, céllövéssel kapcsolatos szó román nyelven. "Azokban az órákban és napokban olyan esetekkel találkoztunk, amelyeknek kezelésére nem rendelkeztünk semmiféle tapasztalattal, hiszen 1989 csaknem öt évtizeddel a háború után volt, a kórházunk személyzete korábban nem járt harci fronton, hogy lőtt sebeket lásson", emlékszik Lazăr Fulger, aki azt is elmondta, a temesvári népfelkelés kezdetén a milícia és a Szekurítáté emberei körbevették a kórházat. Az orvos és a személyzet akkor arra gondolt, a karhatalmi erők őrzik a be- és kijáratokat, szigorúan vigyáznak arra, hogy a főtéren vagy másutt megsebesült áldozatok családtagjai, hozzátartozói ne juthassanak be. Később azonban fény derült arra, hogy mindemellett a hatóságok előkészítették a "Trandafirul" (Rózsa") hadműveletet, amelynek során a véres megtorlások halálos áldozatainak földi maradványait titokban kamionokba rakták, Bukarestbe szállították és elhamvasztották.

(bl)