Megmentett virágdíszes kincsek

A zabolai múzeum virágdíszes fatárgyainak (ládáknak, té­kák­nak, kendőszegeknek, sótartóknak, székeknek, padoknak) jelentős részét még az 1970-es években gyűjtötték össze Zabolán, elevenítette fel Pozsony Ferenc a kiállítás létrejötte kapcsán. Az anyag java része zabolai és orbaiszéki festett ládákból áll, majd fokozatosan és tudatosan bővítették azokat orbai-, csík- és udvarhelyszéki, valamint erdővidéki példányokkal. A súlyosabban károsodott bútordarabokat Domokos Levente fiátfalvi restaurátor állította helyre, keltette újra életre nagy szakértelemmel az elmúlt három évben. A bútorok restaurálását, a hiányzó ritka darabok vásárlását a budapesti Bethlen Gábor Alap támogatása tette lehetővé.

A tárlatot értékes 19. század eleji hozománylevelek, régi székelyföldi lakásokról készített képek teszik szemléletesebbé. A kiállított bútorok között külön színfoltot képviselnek azok a tékák, melyek a második világháború végéig a zabolai gróf Mikes család gyűjteményeihez tartoztak, majd egészen napjainkig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrizték azokat.

Haszmann Pál Péter megnyitóbeszédében kiemelte: a festett bútorokra megannyi stílusirányzat hat, a Nyugat-Európa virágos reneszánszától a barokkon át az új klasszicistáig minden visszaköszön, sőt az építészeti emlékek gyönyörű szép boltozatait, pilléreit is beépítették a díszítménybe, de ugyanakkor számos, ősi hit- és hiedelemvilágunkban gyökerező motívumot is őriz a rajtuk levő jelképanyag. A székelyföldi festett bútorok folyamatos gazdagodását elősegítették a közeli királyföldi szász urbánus központokban (Brassóban, Kőhalmon, Segesvárt) és a székely mezővárosokban (Kézdivásárhelyen, Udvarhelyen) működő céhes kézművesek, festőasztalosok míves alkotásai is.

Díszítőmotívumaik, színviláguk számos termékenységre, nőiségre utaló elemet is tartalmaznak. A festett bútorok voltaképp Székelyföld régi vizuális jel- és nyelvvilágának sajátos hordozói, megörökítői. A férjhez készülő lányok és fiatal menyecskék legféltettebb bútordarabja a különböző virágokkal ékesített, tulipános hozományos láda volt egészen a 20. század közepéig, melyet rendszerint nemzedékről nemzedékre adtak tovább.

Haszmann Pál azt javasolta, hogy a vándorbölcső-programhoz hasonlóan indítani kéne a Kárpát-hazában egy, a székely festett hozományos ládát célzó mozgalmat