Meghívó egy S.Ö.R.-re

– A S.Ö.R. egyfajta élő Shakespeare-album, amely a neves drámaíró legnépszerűbb műveinek ismert jeleneteit hozza színpadra. Hogyan képzeljük el ezt az előadást?

– Mindjárt az elején szögezzük le, hogy a S.Ö.R egy létező darab, amely valóban egyfajta Shakespeare-album, és amelynek szerkezete a kötöttségein túl rengeteg improvizációra ad lehetőséget. Tehát a kérdésedre a válaszom az lenne, hogy egy rendkívül könnyed, szellemes, közvetlen, interaktív és szórakoztató előadást láthatnak azok, akik a Vigadóba ellátogatnak. Én biztosan nem hagynám ki!

– Pontosabban mely művek jelennek meg az előadásban?

– Az előadásban gyakorlatilag valamilyen formában mindegyik Shakespeare-darab megjelenik, illetve feldolgozásra kerül, sőt, van három olyan mű, ami az eredeti darabban csak említve van. Mi azonban a színészekkel közösen kibontottuk, és jeleneteket írtunk belőle. Szóval egy nagyon átfogó keresztmetszetet láthat a néző nemcsak Shakespeare ismertebb műveiből, hanem azt is mondhatnánk, hogy a teljesség igényével.

– A produkciót három színész játssza, ahogy az eredeti előadásban is. Nem szeretett volna többel dolgozni?

– Nem, a darab eleve három férfi színészre íródott. Az én dolgom az volt, hogy találjam meg azt a hármat, aki ezt el is tudja játszani.

– Egy színész akkor több karaktert is alakít, így a nézők a színpadi apparátusba is betekintést nyerhetnek.

– Igen, való igaz, hogy a színészek rengeteg szerepet eljátszanak beleértve természetesen a női szerepeket is. A színházi apparátusba való betekintés nekem nagyon fontos, hiszen a néző nagyon ritkán lát be a kulisszák mögé, és azt hiszem, számára különleges élmény, ha a varázslat a szeme láttára történik meg.

– Aki szereti Shakespeare műveit, az ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy valamennyit megismerje. Ám tudjuk, hogy az életünk hátralévő része sem lenne elegendő, viszont erre ön talált egy megoldást. Az ellenállhatatlanság érzete vezérelte a rendezés során?

– Sok rendező és színész pályája során egyáltalán nem találkozik Shakespeare-rel, mi meg egy este alatt eljátsszuk az összest. Mi kell ennél több? Viccet félretéve, Shakespeare darabjai egytől egyig örök­érvényűek, és mint ilyen, számtalan feldolgozásra adnak lehetőséget. A mi előadásunk egy színházi játék, ahol elsősorban az volt a lényeg, hogy mivel ez a darab mindhárom színész számára egy jutalomjáték, úgy is álljunk hozzá. És mondanom sem kell, hogy tobzódtunk az ötletekben, egy igazi közös munka volt a szó legnemesebb értelmében. Óriási erénye az előadásnak, hogy a világításon kívül minden technikai dolgot is a színészek végeznek.

– Nem gondolkodott azon, hogy színészként is kivegye részét a produkcióból?

– Nem. Előfordult már, hogy általam rendezett előadásban színészként is játszottam egy kisebb szerepet, de azt is csak a szükség hozta úgy, és egyáltalán nem szerettem. Kell a külső szem, a karmester.

– Már több előadást is rendezett Erdélyben. Milyen érzésekkel gazdagodott? És milyen színészként itt megfordulni?

– Valóban sok előadást készítettem Erdély-szerte, de erre a kérdésre csak azt a választ tudnám adni, hogy hullámzó és bonyolult. Ez néha jó, de a legtöbb esetben rossz. Nem tisztem ezt nekem általánosságban megítélni, és nem is szívesen teszem, mivel nincs átfogó képem, de azt elmondhatom, hogy bennem színészként is, rendezőként is hetente megfogalmazódik, hogy talán abba kéne hagyni. Ez lehet, hogy alkati kérdés is, de néha nem tudom, mi visz előre, mi tart még ezen a pályán. Talán az olyan ritka találkozások, mint amilyenre a S.Ö.R is lehetőséget teremtett. 

Az esemény szervezője a Vigadó Művelődési Ház, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Székelyföld Napok.