Máté Bencének a gyep, a nádas, az erdő is maga a végtelen csoda

A kiállítás technikai háttere is lenyűgöző és több éves fejlesztő munka eredménye. Mint Máté Bence elmondta, 2018-ban kezdték el az ötletelést és mikor az első installáció terve majdnem készen volt, egy barátja ötletére újrakezdték a jelenlegi, sötétben érvényesülő formával. Rengeteg technikai kérdést kellett megoldani ahhoz - gyakorlatilag mindenhez új megoldást kellett találni - hogy a fotók nyomatai olyan minőségben kerüljenek a nézők elé, ahogy azt elvárta az alkotójuk, a színek természetesek legyenek, a fekete háttér valóban fekete legyen, de az üveg bírja a napfényt is. Az eredmény 23 tonnányi felszerelés, U alakban felállított pannók, összesen 333 négyzetméter edzett üveg, amelyet 70 ezer ledlámpa világít meg. Egy paraván 4000 alkotórészből áll, rendkívül összetett rendszer, s bár az esztétika alá van rendelve a tartósságnak, kábelezés sehol nem látható, a színek pedig lenyűgözőek. A pannók a látogatókat is meg tudják számolni, mert egy számítógéppel összekapcsolt szenzor jelzi a képek elé lépő nézőt.

Az installáció prototípusa Szeged belvárosában évekkel ezelőtt kitűnőre vizsgázott, az arra sétálók 90 %-át vonzotta, azóta jelenlegi formájában Magyarország 10 nagyobb városában mutatták be, Strasbourg után Sepsiszentgyörgy a második külföldi helyszín, ahol látható. Eddig egymillió százhetvenezer megtekintője volt.

A  jó fotós

Hogyan zajlott a fotók válogatása, kérdeztük Máté Bencét. Elmondta, „kíméletlen” a szelektálási folyamat, és ahhoz, hogy egyáltalán elvégezhető legyen, rendben, rendszerben kell legyen a tárolt anyag. Már a lesben fotózáskor eldönti, mi az, amit megtart, a rossz képeket le sem tölti, a fotók 10 %-át menti el, gyakorlatilag ezerből egy fotót dolgoz fel és sokszor bíráltatja azokat a kollégákkal, barátokkal, csak azután publikálja őket. - merthogy „a jó fotóst az különbözeti meg a rossz fotóstól, hogy az előbbi a rossz fotóit nem teszi közzé.”

„Az összes fotón a jelenetek dokumentumok, semmit nem adtam hozzájuk és semmit nem vettem ki belőlük”, mondta a fotós, aki annak ellenére, hogy igyekszik minél jobban felkészülni a témából, megkomponálja a projektet és a képeket, mindig szembesül azzal, hogy a természet kiszámíthatatlan, hozzáteszi a képekhez a magáét.

A kezdő természetfotósoknak azt ajánlja, hogy a saját környezetükben fedezzék fel a természeti csodákat: ott tudnak a legjobban felkészülni, oda térhetnek vissza a legköltséghatékonyabban, az inspirációt, tapasztalatot pedig évről évre hasznosítani tudják. A jó fotósnak fontos továbbá a kitartás, a folyamatos megújulásra való törekvés és az alázatos elismerése annak, hogy vendégek vagyunk a természetben, emelte ki.

Nem tud betelni a természettel

Máté Bence egy Szeged melletti tanyán él és az egyszerűség híve. A teremtett világ, az ökoszisztéma csodálatos működésének feltétlen csodálója, ezt szeretné átadni a fotóival. „Vendégek vagyunk a természetben, ne erőszakoljuk meg, ne uraljuk le”, vallja. Mint elmondta, fényképészként a Kárpát-medence élővilágát szereti a legjobban, illetve a Kiskunság Nemzeti Park és a saját kertje a kedvenc területe, de bárhol megtalálja a szépséget, a nádas, a gyep, az erdő nyugdíjas koráig is témát nyújthat neki, csak a nyitottságban kell egyre inkább fejlődnie. Hosszan taglalta, miként látja jónak, hogy az ember csökkentse az ökológiai lábnyomát, a környezeti terhelést: helyi ételeket egyen, csak akkor autózzon, ha föltétlenül kell. Ő maga is ritkán megy a városba, de akkor sok mindent elintéz, otthon pedig párjával konyhakertet létesít, ahonnan jövőre már legalább az élelmük felét szeretné megtermelni, a többit pedig cserekereskedelemmel szerezné be helyi gazdaságokból. Meglévő dolgaira vigyáz, számára nem létfontosságú sem autóból, sem telefonból, sem ruhából a legújabb trendhez igazodót beszerezni.

Mint a kiállítás egyik pannóján írja, ahol egyébként a fotók készítésének izgalmaiba beavató leírásokat is találunk, eddig a világ 56 országában fényképezett, de saját bevallása szerint az utazási lehetőségeinek a 10 %-át sem használja ki a fent említett okok miatt.

Erdélyben eddig már harmincszor volt, fotósként 2014-ben jött először, és sokkal többet kapott, mint amire számított, mondta, elsősorban az élővilág gazdagságát emelve ki. Böjte Csaba atyának köszönhetően nagyon sokszor visszajár, az ő gyermekvédelmi rendszere szellemi támogatójának tartja magát. „Korábban soha nem nevesítettem példaképeket, de ha most kérdeznek, őt említem. Ő megéli azt, hogy mindenkiből ki lehet szeretni a jót és senkire nem tud haragudni, ezt én a mai napig is csak tanulom”, mondta Máté Bence.

Ismertségét arra használja, hogy a környezettudatosság eszméjét terjessze. Nagy híve Gyulai Ivánnak, aki azt tanítja, hogyan lehet a természettel együttműködve, egy ökoszisztémában gazdálkodni.

Máté Bence Vértelen vadászat című sepsiszentgyörgyi kiállítása hat hétig lesz látható. Szombaton este fél nyolckor lesz a kiállításmegnyitó, ahol szóba is lehet állni vele, addig a környéken túrázik egyet, az Egyeskő az egy biztos pont a naptárában. Hat hét múlva, a kiállítás zárásakor pedig majd egy laikusok és szakmabeliek számára egyaránt érdekfeszítőnek ígérkező, az öniróniára alapozott, könnyed, de viszonylag hosszú (kétórás) előadást tart majd arról, hogyan kezdődött természetfotósi pályája, milyen buktatókkal szembesült, hogyan készül egy díjnyertes fotó, utána pedig szívesen elbeszélget az érdeklődőkkel.

A világhírű természetfotós a kiállítás minden látogatójának, a más városból érkezőknek is azt ajánlja, naplemente utánra időzítsék a képek megnézését, akkor érvényesülnek legjobban a megvilágított fotók.

Címlapfotó: Vadon Egyesület/Facebook