Magyarázzuk a bizonyítványunkat

…Méghozzá előre. Meg sem várjuk, hogy a szekundát beírja a tanár, már el is magyaráztuk apukának, hogy fájt a hasunk, pikkel ránk az oszi, fújt a szél, késett a troli, tudjuk Karinthy óta. Simona Halep ürügyén rosszmájúskodom, de jóindulattal, aki ismer, megért(i). A leánykára nem haragszom, sőt, meglepően kedves tud lenni civilben, amikor leteszi a pályán hordott, wagneri valkűröket lepipáló vad ábrázatát. Az újságírók falkájára értem, akik a Halep-jelenséget egy Maigret-regény kötelező kórbonctani jelenetének szintjére alacsonyítják: szegénynek vacakol a dereka, nyikorog a térde, izél a bokája, rebellis (kötelező ez a jelző!) vírus környékezi, fáradt, csúszós a pálya, trükközve vonul el pisikálni az ellenfele, éppen akkor repül el fölötte egy csárogó sirály, amikor a döntő adogatásra készül Konstanca üdvöskéje. Mindezt száztíz százalékban elhiszem, de, újságíró kartársak, könyörgöm: a többi labdaütögető hölgynek minden ízülete acélból, csontja vasbetonból van, idegszálak helyett valami láthatatlan wifivel működnek, soha nem görcsölnek női kellemetlen időszakaikban?

A régebbi idők tornászpropagandájára emlékszem: a Nadia Comăneci–Szabó Kati-éra utáni nemzedék hanyatlásba indult, minden világverseny előtt a szocialista dumagépezet kiskanállal táplálta a patrióták fejébe, hogy bár „mi” vagyunk a legjobbak, az oroszok sokan vannak, a bírók NDK-sok és az irigységtől besárgult világegyetem összeesküdött a román lányok ellen. Csak azt nem merték kimondani, hogy időközben mások is megtanultak a korláton pörögni és a rúdon ugrabugrálni, lepottyanás nélkül.

Nem ártana figyelmeztetni Simonát, hogy minél hangosabban ordítozik, és gyakrabban vágja az ütőjét hisztisen a földhöz, annál gyakrabban veszít, persze utána felmutatja testi-lelki nyavalyáinak a lajstromát.

És mert foci nélkül sportjegyzet annyit sem ér, mint a fuszulykagulyás csülök nélkül, a Sepsi OSK is elmagyarázza, hogy a play-offba jutás akkora siker, hogy ott már nyugodtan elnáspángolhat bárki, úgyis csak dicséret illeti a fiúkat. Hát… kedveseim, igaz, hogy előre kiegyeztünk volna a hatodik helyben, de ha már bejut az ember a díszhárembe, minden eunuch csak úgy átgázolhat rajtunk? Nem az a baj, hogy elvernek, de legalább ti is palljatok oda egyet-kettőt, férfiasan!