Magyar emlékművek sorsa Erdélyben (1.)

A magyar egyházak, közoktatási intézmények, alapítványok, gyűjtemények, képzőművészet, színművészet több mint egy évtizede állják legkeményebb ostromát a hatalom új birtokosainak. Ezeknek sorából ez alkalommal a magyar képzőművészet alkotásainak, a magyar emlékműveknek sorsát kívánjuk ismertetni annak bizonyítására, minő államok azok, amelyeket a győztes nagyhatalmak pártfogásukra és magukhoz méltóknak találnak, s miként viselkednek ezek a hatalmuk alá került magyar emlékekkel.

Emlékeink, szobraink sorsa az elszakított területeken a legszomorúbb. Egy dicsőséges történelem emlékeztetői voltak ezek, melyekben a magyar nemzet ezeresztendős múltja élt. E történelem emlékei nagyrészt romokban vagy lomtárakban hevernek. A magyar képzőművészetet pótolhatatlan veszteség érte a lelketlen rombolók munkája folytán, amennyiben eddig az elpusztított vagy megrongált emlékművek száma 120 körül van, s e szám, sajnos, még ma is – 10 év után – növekszik, el nem múló szégyenére a nyugati civilizációnak. (…) A Romániához csatolt területen ismeretes emlékműveinknek sorsa a következő:

Aradon a Margó Ede és Pongrácz Szigfrid-féle és 1909-ben leleplezett Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hatfogatú tüzérszer-kocsihoz kötözve rántották le, majd az egész szobrot lebontották, s helyét ma sima pázsit fedi be. [Az emlékművet már 1919-ben megpróbálták lebontani, a mellékalakokat 1921. március 8-ról 9-re virradó éjszaka döntötték le, s végül beolvasztották – a szerk.]

Csiky Gergely színműíró szobrát és az 1849-i vesztőhely emlékét megcsonkították, az utóbbit azonban később helyreállították. [Philipp István 1912-ben felavatott Csiky-szobrát 1934-ben aztán végleg eltávolították, azóta az aradi múzeum raktárában porosodik – a szerk.]

A Szabadság-szobrot (Vértanuk szobrát) – Zala Györgynek 1890. október 6-án leleplezett remekét – azonban a budapesti amerikai misszió közvetlen távirati közbelépésére a román király parancsa folytán bedeszkázták, s így mentették meg. 1925-ben a Kossuth-szoborral együtt lebontották, s most a városi lovardában elraktározva várja a két emlékmű, hogy esetleg Magyarországra kerüljenek. [Az aradi vár kazamatáiból 1999-ben előkerült emlékművet 2003-ban restaurálták, és 2005 óta újra áll a Tűzoltó téren – a szerk.]

Igen érdekes, hogy a Szabadság-szoborra rendezett gyűjtés alkalmával csak egy magyar főispán adakozott – a vértanú ’48-as tábornokokról volt szó –, aki tíz forintot küldött, s ez [szilágy]badacsonyi Man József máramarosi főispán volt – dr. Maniu Gyula román miniszterelnök nagyatyja. (A görögkatolikus vallású Man József felesége, báró Sztojka Klára annak a báró Sztojka Józsefnek volt lánya, aki 1848-ban mint korelnök megnyitotta a híres debreceni országgyűlést, amely kimondta Magyarország függetlenségét, és kormányzónak választotta Kossuth Lajost – szerk.)

[Olay felsorolásából kimaradt: Erzsébet királynő szobrát, ugyancsak Zala György alkotását 1919-ben döntötték le. Később, az 1930-as évek derekán Darányi János, valamint Fábián Gábor szobrai is hasonló sorsra jutottak Aradon – a szerk.]

Nagyszalontán Kossuth Lajosnak 1901. június 30-án leleplezett életnagyságú ércszobrát (Tóth András szobrászművésztől) 1919. május havában egy hajnalon döntötték le akként, hogy kötelet erősítve a szobor nyakába, lovakkal lerántották. A talapzat mellett heverő szobrot azután a hatóság néhány nap múlva a Csonkatoronyban levő Aranyszobába vitette, s ott van az ma is.

(folytatjuk)