Lenin és a peches postás

Nem győzöm ismételni, a dolgok összefüggnek. Tetteinknek következményei vannak. Amit vetünk, learatjuk előbb-utóbb. Az élet cinizmusa viszont úgy intézi, hogy gyakran ártatlan utódok és olyanok a nyögve aratók, akiknek semmi közük elődeik blődségéhez.

Egy belényesi postásnőt majdnem széttépett annak az embernek a kutyája, akinek éppen a nyugdíját hozta. Azért tartotta az udvaron, hogy vad legyen, de hát a kutya nem értheti tökéletesen a használati utasítást. Erről jut eszembe, a rendszerváltás után, úgy áprilisban Eugen Barbu és Vadim Tudor Petre Romanhoz mentek a javaslattal – adjon a kezükbe egy hetilapot, és jobban szétverik az ellenzéket, mint tíz regiment bányász. Megkapták, így született meg a România Mare szennylap, mint a hatalom nem hivatalos harci kutyája. De a nagylelkű Petrică nem gondolt arra (pedig nem buta ember), hogy az eszement gyűlölködő hetilappal a saját sírját ássa meg.

Mindez apróság Lenin esetéhez viszonyítva. Őt a német titkosszolgálat pénzelte és küldte Oroszországba forradalmat csinálni, mert a pillanatnyi német és nyugati érdek ezt kívánta. Csak egy méterrel az orruk előtt látva, mint az igásló, nem sejtették, hogy a kecskeszakállú démon milliók halálát okozza majd a cári rendszer megbuktatásával, és a nyugati civilizációnak majdnem szétmarcangolója lesz. Pont száz évvel ezelőtt, van, mire emlékezni… Ha egy picit visszamegyünk az ok–okozat vizsgálásában, ismerjük el: ezer Leninnek sem lett volna esélye az oroszok által istenített cár atyuskával szemben, ha az nem küldött volna sok millió szerencsétlen muzsikot egy értelmetlen háborúba, kapcásan-bocskorosan elpusztulni.

A talibánokat a Nyugat hergelte, pénzelte és képezte ki az oroszok ellen, pedig elég lett volna a szakállas pofájukra és kegyetlen szemükbe nézni, hogy megértsék, ennek jó vége nem lesz. Persze, hogy nem lett, de megismételték a figurát az úgynevezett arab tavasszal, olyan ellenzékből képeztek sivatagi harci kutyákat, akik most Londonban és New Yorkban is marják-tépik, akit érnek. Az ártatlanokat.

Jaj, nekünk, akik háborodott harci kutyák és még háborodott idomárjaik alatt tengődünk, pedig csak munkálkodni, ültetni és ölelni szeretnénk. Azaz egyszerűen csak élni.