Lemezismertető: Moby Dick – Terápia

A magyar thrash metal keresztapáinak tizenegyedik stúdióalbuma öt évvel a 2014-es Földi pokol után jelent meg a HammerWorld gondozásában. De megérte várakozni, a Schmiedl Tamás MD Stúdiójában rögzített, rendkívül izmos hangzású lemezen nincsenek üresjáratok.

barni

2020. április 22., 00:062020. április 22., 00:06

A Schmiedl–Mentes szerzőpáros ezúttal testvériesen osztozott a Pusztai Zoltán költő kegyetlen valóságról, „okos” világról, illetve az egyént névtelen, számozott, „munkadalokra robotoló” biorobottá süllyesztő rendszerről szóló szövegeivel kísért dalokon, fele-fele arányban jegyezve az album tizennégy tételét. Mentes Norbert a pörgősebb, thrashesebb darabokat jegyzi, bár a Küldhetnél egy jelet igazi középtempós zúzda, és a lemezt záró Zárszó is kilóg a sorból. Szerzeményei közül az elsőként klipesített Okos világ a kedvencem, ami pedig a szólóit illeti, azok nemcsak kivétel nélkül remekek, hanem azonnal felismerhetők.

Itt jegyezném meg, hogy nagyon hosszú idő után az éneklés és ritmusgitározás mellett Schmiedl Tamás ezúttal nem kevesebb, mint hat dalban szólózik, kedvencem az Egyedül címűben hallható remeke. Smici a döngölősebb, súlyosabb darabokat jegyzi, és ugyancsak az ő „tollából” származik a lemez lassú dala, a már említett, baljóslatú Egyedül.

Göbl Gábor basszusgitáros és a lemezt még feldoboló, ám időközben Király Zoltán által váltott Budai Béla feszes, izgalmas alapjaira érkeznek a kőkemény riffek. Az első három dalban (Valóság, Program, Okos világ) csupán a Program döngölős bevezetője hagy szusszanásnyi időt a hallgatónak. A Terépia középtempóját a súlyos Minden egy, majd a középtempóval indító, később bepörgő Nem az vagyok követi. A borongós Alkonyzóna és két középtempós dal (Küldhetnél egy jelet, Biorobot) után jön az Egyedül. A gyors Hazudni nem nehéz után a súlyos Predator döngöli földbe a hallgatót, majd a doomos kezdés után némiképp felpörgő Zárszó teszi teljessé a megjelenése után három hónappal aranylemezzé érett albumot.