Lekvárnak, pálinkának, fagyasztva

– Honnan jött az ötlet? Hány bokorral kezdted, hol tartasz most?

– Ez nem a legboldogabb történet. Édesapám rákkal küzdött, egy rokon orvos pedig rengeteg áfonyát adott, hogy azt fogyassza kezelés alatt, mert nagyon jó hatással van, sokat segít a betegséggel szemben. Akkor jött az ötlet, hogy ültessek. Közben elhunyt, akkor már megvolt a 60 tő áfonyám. Később nem volt kérdés, hogy nagyobb mennyiségben szeretném csinálni. Jelenleg 2000 bokor van, több fajta is található, az egész ültetvény két részből áll. Van egy nagyobb, későn érő típusból álló, és egy kisebb, kísérleti parcella. Utóbbiban teszteljük, melyik fajta hogyan viszonyul az időjárási viszonyokhoz. Az első felét az ültetvénynek 2016-ban, a másodikat 2017-ben telepítettük önerőből, illetve egy aprócska banki hitelből.

– Mennyi időt töltesz az ültetvényen?

– Valójában nem venné el minden szabadidőmet, viszont annyira szeretek vele foglalkozni, hogy akkor is itt vagyok, amikor semmi szükség rá. Az egész család ki tud jönni ide, és mindig van, amivel eltölteni az időt. Dolgozni nagyon szeretek. Sok babusgatást igényel az áfonya, de olyan jó látni, ahogyan meghálálja! A termésnek is örülök, hiszen azért dolgozunk, de a gyönyörű, friss hajtások éppen annyira el tudnak tölteni boldogsággal. Abból látom, mekkora lesz a termés jövőre. Jön, hogy kihozzak egy széket, kávét, és beszélgessek velük. Néha meg szoktam szidni őket, aztán elnézést kérek. Ez az a hely, ahol a paraszt fitness összekötődik a paraszt wellnessel. Megszűnik tér, idő…

– Hogyan kell elképzelni az áfonyatermesztést, milyen procedúrák szükségesek?

– Virágzás után nem használunk semmilyen kémiai anyagot! Tavasszal permetezünk rovarok és gombabetegségek ellen, virágzást követően pedig csakis biokultúrában használt termékekkel ápoljuk a bokrokat. Ennek a legfőbb oka az, hogy a gyerekeim előszeretettel fogyasztják mosatlan is a gyümölcsöt, nem mérgezhetem meg őket, érésig pedig biztosan kiürül a növényből a vegyszer. Februárban és áprilisban minden bokor kap 100-100 gramm tyúktrágyát, azt nagyon szereti. Figyelünk a talajra, kísérletezünk. A földnek savasnak kell lenni, ezért vörös tőzeget keverünk érett fenyőkorpával és mosatlan homokkal, azt helyezzük az áfonya alá. Külön zsákban van minden bokor, így fejlődik ugyanis a gyökere a legjobban. Hetente gyomlálunk, füvet nyírunk. Kora tavasszal metsszük, utána indul a szezon. Csepegtető-rendszeren keresztül öntözzük reggel és este, mindig 3-3 liter vizet kapnak a bokrok. A szüret július közepétől szeptember közepéig tart, hiszen a különböző fajták más-más időben teremnek. Ilyenkor van 2-3 kolléga, aki segít. Szüret után pedig jól átitatjuk a bokrokat bordói lével.

– Mi segít téged, mi motivál? Mi az, ami nélkül biztosan nem menne?

– A család, elsősorban a feleségem. Kezdeti fázisban nagyon sokat segített a testvérem, ismerősök, barátok. Édesanyám segített tavaly metszeni, vagy ő varrta meg a zsákokat is. Idén már nem jött metszeni, megtanulta ugyanis, hogy mit jelent kétezerszer leguggolni. A tavalyi szedésnél az akkor 6 éves kislányom is segített. Úgy szedte, mint a nagyok, meg is volt fizetve. A feleségem… nem tudom, ki engedné még meg a férjének, hogy éveken át az utolsó lejt is elhordja otthonról, úgy, hogy bizonyos szinten nélkülöz a család. Sokat nélkülöztünk az elején, és most sem vagyunk egyenesben, hiszen mindig visszafektetjük a jövedelmet. Ha a feleségem nem lenne, nem lenne ez az ültetvény sem. Szerintem ehhez ugyanazt a víziót kell látnia mindkét félnek, vagy legalábbis meg kell érteni, el kell fogadni a másikét.

– Melyek a hosszú távú céljaid?

– Idén hálóztuk le, a madaraktól védve az ültetvény felét, a napokban folytatjuk. A hosszú távú tervek között szerepel, hogy az egész fólia alá kerüljön, ne kelljen függeni az időjárástól, káros élőlényektől. Aztán szeretnénk a feldolgozással is foglalkozni, lekvárt, szörpöt, aszalmányokat, csemegéket készíteni. Fontos ugyanis a hozzáadott érték.