Látlelet az 1935-ös Barótról

Bő 87 évvel ezelőtt a szomszéd megye és város lapját mindenekelőtt egy statisztika foglalkoztatta, mely szerint Baróton akkor 40 rádiót, 13 zongorát, 8 cimbalmot, 2 tengerimalacot, 7 kocsmát, 6 mészárszéket, 1 kaszinót, 9 egyesületet, 2 dalárdát, továbbá 27 eladó lányt, de mindössze 2 házasulandó legényt és megszámlálhatatlanul sok kutyát tartottak nyilván. Hogy hol és kik vezették ezt a nyilvántartást, arról nem szól a fáma.

Megjegyzi a lap, hogy mivel a falu toronyórája akkor nem működött, a szemfüles polgárok különböző napi események alapján állapították meg a pontos időt. Ebből az ismertetőből látleletet kapunk a Baróton 1935-ben zajló mindennapi élet forgatókönyvéről is. Keserű Gyula harangozó például reggel 5 órakor húzta az ébresztőt, Chișiu János jegyző fél 8-kor sétált ki a piacra, 8-kor pedig jelenését tette a községházán. A jegyzőt egyébként dicséri a lap, aki „hozzáértésével, pontosságával és tudásával bizonyított”, s akinek „sok ellensége van, de hivatali működését senki sem kifogásolhatja” – véleményezték.

Aztán, ha Lőrincz Endre kereskedő is kinézett üzlete ajtaján, abból tudhatták a baróti polgárok, hogy már negyed tíz az óra, és már tíz óra volt, amikor Kászoni Gáspár órás Farkas Béla fodrásznál tette tiszteletét. A déli harangszót viszont valamiért negyed egykor húzták, és ha a kereskedősegédeket lehetett látni „korzózni” Barót utcáin, akkor viszont már ebéd után fél 3 volt az idő. Fél 4-kor Nuridsány János kereskedő is szétnézett a piacon, fél 5-kor pedig a központi vendéglőben elkezdett hangolni a cigányzenekar.

Iner Béni villanytelep-tulajdonos pontban este 7 óra 1 perckor gyújtotta fel az utcai lámpákat, este 9 órakor Kovács Mózesnél billiárdparti kezdődött, aztán este fél 11-kor a kaszinóban Laci bácsiék befejezték az alsós partit, és összeszámolták, hányadán állnak a napi nyereséggel. Ez a Laci bácsi nem más volt, mint Erdővidék „iránytűje”, az ügyes-bajos dolgok kibogozója és a jótanácsok kimeríthetetlen forrása, vagyis Fábián László ügyvéd, a baróti kaszinó önzetlen elnöke, az Erdővidéki Hírlap felelős szerkesztője.

Végül „éjjel 12-kor a községi rendőr a gönczölszekérhez igazította óráját” – jegyezte meg tréfásan a lap, mely úgy összegez, hogy mindezen eseményekből pontosan következtetni lehetett az idő állására, annál kevésbé lehetett azt tudni viszont, ha pletykáló asszonyokat láttak az utcán, merthogy a pletyó, az kora reggeltől késő estig állandó jelenség volt akkor is Barót utcáin. „Különben a baróti asszonyok nyelve állja az időt és az iramot” – írta a Brassói Lapok 1935 márciusában.