Láthatatlan fiatalok

A jelenleg nyilvántartásba vett 723, Kovászna megyei NEET (Nem foglalkoztatott és sem oktatásban, sem képzésben nem részesülő fiatalok – szerk. megj.) közül 400 nehezen, 300 nagyon nehezen foglalkoztathatónak minősül hiányos iskolázottsága és képzetlensége miatt, javarészük tartós munkanélküli. A más helyeken nyilvántartott, több mint 3000 fiatalt a munkaügyi hivatal az INTESPO elnevezésű uniós projekt keretében vonná be a munkaerőpiacra, de ehhez előzetesen a regisztrálásukra lenne szükség. A tanfelügyelőséggel együttműködve keresik az iskolaelhagyókat, a szociális kifizetési ügynökséggel kollaborálva a segélyezetteket, akik munkanélküliként sem kerestek megoldást, de polgármesteri hivatalok szociális referensével is felveszik a kapcsolatot.

A NEET-ekkel való munka nagyon sok kiszállást jelent a projektszemélyzetnek, hiszen az illetőket lakhelyükön kell megkeresni, és ott rábírni őket arra, hogy aktáikat összeszedjék, mert helyben erre nagyobb az esély. Első lépésként Gelencén írásban invitáltak a célcsoportból 77 személyt egy találkozóra, még a jelentős számú roma lakosság szóvivőjével is beszéltek. A megbeszélés helyszínén 8-an jelentkeztek, hárman már dolgoznak, kettővel lehetett értekezni. A többi 70 valószínűsíthetően külföldön tartózkodik, mondta a falubeli cigány képviselő.

Kelemen úgy látja, e célcsoportbeli személyek számára egy alternatíva lehetne az egyszerű mesterségek esetében kijárható, hathónapos, de első perctől fizetett inasképző, mely a hiányosan iskolázottak számára is megfelelő, s amely esetében a munkavállaló és az alkalmazó egyaránt támogatható állami szubvenciókkal (előbbi 100 lejes munkakezdési támogatással, utóbbi a kifizetendő bért kitevő 2250 lejes támogatással).

A tavaly meghirdetett három­éves inasképzőnek nincs sikere, nem vonzott be érdeklődő munkakeresőket, az öt jelentkezőből három lemorzsolódott, jelenleg mindössze ketten inaskodnak egy pékségben. A munkaügyi hivatal további partnerek bevonásával új ágazatokban is ajánl lehetőségeket, például a nagybaconi közbirtokossággal együttműködve favágónak is tanulhatnának a munkaképes fiatalok, illetve állatgondozóként, növénytermesztőként is megalapozhatnák megélhetésüket.

– Jelenleg nincs a mesterségeknek presztízse sem a szülők, sem a gyermekek körében – véli Kelemen Tibor. – Ezért sokan az elméleti oktatást választják, hol­ott az államra már nem számíthatnak, mint nagy alkalmazóra, így – képzettség híján – csökkentik esélyeiket egy jó munkahely megtalálására.