Külföldi tőke

Egy dologban majdnem minden történész, legyen bármilyen nemzetiségű, egyetért, mióta világ a világ, Erdély értékeit vitték, hurcolták. Még háborút is vívtak ezért. Főleg az aranyat szállították olyan szorgalommal, hogy már az ókorban tonnákat tett ez ki. A históriások szerint az első világégésig, mintegy 1263 tonnát tett ki a transzilván területekről kitermelt és a világ más tájaira – minden égtájra ‒ szállított színes fém!

Napjainkhoz közeledve felgyorsult a bányászása, így 1918 után hadisarcként és a kicipelt nyereséggel még hozzátettek 12.648 tonna aranyat. Azt állították, így igazságos, mert a két világégés között az ide beruházott tőke mintegy nyolcvan százaléka külföldi volt, tehát ezeket illette meg a nyereség, a hadisarcról nem is beszélve!

Nem említeném meg, ha nem hallanám, hogy a külföldi beruházásokat meg kell becsülni, nem szabad nagy adókkal súlytani, mert úgyis az országban hagyják befektetett összegeiket, valamint a munkaerő bérét, tehát szép summával gyarapítják az ország vagyonát. Elmosolyodom az ilyen eszmefuttatáson, mert annyira kifizetődő az itteni beruházás, olyan összegeket vághatnak zsebre, hogy bottal sem tudnák innen elkergetni őket.

Jelenleg is tonnaszámra cipelnék határon túlra az aranyat, ha engednék az olcsóbb, de veszélyesebb, környezetszennyező kitermelést, és Verespataknak, valamint környékének a kanadai Gold Corporation általi feldúlását. Ez ideig nem engedték. Azért is nagyon hadakoznak a külföldi cégek, hogy minél kisebb hányadrészt fizessenek a Fekete-tengeri kőolajért és az erdélyi gázért. Hát ezzel sem az irántunk való nagy szeretetüket bizonyítják.

Azt is ki kell mondani, hogy mifelénk a legolcsóbb munkaerő. Nyomul is a külföldi tőke a térségbe, így a 9,4 millió hektár szántóból már több mint egy millió hektár olyan kézben van, amely mögött idegen tulajdonos áll; akad megye az ország déli és nyugati részén, ahol a földek 80 százalékát már felvásárolták. Országosan a bankok mintegy 67 százaléka van külföldi kézben, és évente mintegy 35‒40 milliárd adózás előtti nyereséget utalnak át a tőkeszármazási országokba, amelyekből, az esetek többségében, a román költségvetés semmit nem lát.

Szépen rabolják tehát a külföldi „barátok” az ország kincseit. Semmiért. Gyarmatosítás ez a javából.