Kovásznai arcok (14.) – Önkéntes segédorvosból vitéz orvos százados

Az egyik legrégebben honos kovásznai családból származik. Már a 17. századból több adat is igazolja, hogy a Csutak családnév az egyik leggyakoribb Kovásznán (Básta-lista, Bethlen Gábor, Rákóczi György fejedelmek idejében készített összeírások). Vallása unitárius. Apja korán elhalt, ezért árvaként nevelkedett, édesanyja Sütő Rozália volt.

Elemi iskoláit valószínűleg helyben, a középiskolát a Székely Mikó Kollégiumban, az orvosi egyetemet Kolozsváron (1910–1915) végezte. Katonaorvosi ösztöndíjban részesült. Az I. világháborúban négy évig vett részt. Először a budapesti honvéd helyőrségi kórházban volt önkéntes segédorvos helyettes mint egyéves orvosnövendék, őrmester. Majd több helyen is szolgált, számos kitüntetés tulajdonosa lett. Főorvosként szerelt le. Az impériumváltás után, 1924-ig a román hadseregben szolgált mint orvos százados.

Kolozsváron telepedett le végül, és jó hírű, közkedvelt fogorvosként működött, de bekapcsolódott a kincses város közéletébe is, gazdag társadalmi tevékenységet kifejtve. Nevét az Erdélyi Szemle alapítói közt találhatjuk, az Erdélyi Szemle munkatársainak, barátainak Irodalmi, Tudományos és Közművelődési Egyesületében neve olyan jeles személyiségekkel szerepel együtt, mint Holló Ernő, Csutak Vilmos, Jancsó Elemér, Kelemen Lajos, Marton Lili, dr. Mátyás Mátyás, Nyírő József, Reményik Sándor.

Részt vett a politikai életben, a Magyar Párt tagja volt. Ugyanakkor a Kolozsvári Székely Társaság alelnöki tisztségét is betöltötte 1933-ig, mikor is Szentimrei Jenő váltotta fel. A kolozsvári Nemzeti Kaszinó választmányában szerepelt az Ellenzék 1941. február 9-i száma szerint. Ugyancsak az Ellenzék tudósított 1943-ban, hogy dr. Csutak Mihályt ünnepélyesen vitézzé avatták hét társával együtt. A kicsi magyarvilágban a kolozsvári Gazdák Takarékpénztár Rt. elnökhelyettese is volt.

Mikó Imre A csendes Petőfi utca című művében emlékezett meg róla, mert innen nősült, az utca egykori lakójának, a Simonfi-féle vasöntödésnek leányát, Margitot vette feleségül.

A kicsi magyarvilágban tartalékos orvos főhadnagy (1941) volt, valamint a kincses város Önkéntes Mentőegyesületében választmányi tag is (1942).

A kolozsvári Orvosi Kamara felvette tagjai sorába. 1942-ben a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének is tagja lett. Szakcikkei a korabeli szaklapokban jelentek meg.

1945-ben a román egészségügyi minisztérium tisztogató bizottsága elé idézték. Sorsa ezután az ismeretlenség homályába veszett, nem leltem semmilyen forrásból további adatokat életéről.

Talán e cikk olvastán élő leszármazottai, ha vannak, felvilágosítást nyújthatnak. Bízzunk benne. Megérdemli, hogy Kovászna megismerje és megőrizze egykori szülötte emlékét. 

Szabó Etelka ny. magyartanár