2018. augusztus 07., 00:222018. augusztus 07., 00:22
Picassónak tulajdonítják a mondást: tízéves koromban úgy rajzoltam, mint Raffaello, hatvan évre volt szükségem, hogy megtanuljak úgy rajzolni, mint egy gyermek.
Jó erre emlékezni, mielőtt kimondjuk a megsemmisítő ítéletet: ilyent akárki tudna csinálni, ejsze még én is; vagy: azért készít ilyen förmedvényeket, mert nem tud rajzolni. Láttam egy talán tizenegy éves korában készített rajzát – elképesztő. Állítólag a vizsgamunkát, amelyet a képzőművészeti akadémiára kértek, egy óra alatt befejezte, bár huszonnégy óra állott a jelentkezők rendelkezésére.
Azért említettem a gyerekféle rajzolást, mert a kubizmusban van valami gyerekes. A gyermek egy idő után szétszedi a játékát, feltétlenül akarja azt is látni, mi van benne, ott, belül. Aztán lehet, hogy bánja, mert már visszacsinálni a dolgot nem lehet, de nem tud ellenállni a kíváncsiságnak. El lehet ítélni ezért?
A gyermek egyszerűsít, ez magától értetődő, mert a dolgokat a maga kis világába kell, hogy gyömöszölje, ott szemlél, ott tesz fel kérdéseket és próbál válaszokat találni. Egy doboz a házikó, egy baba a doktor néni, egy apró falovacska a száguldó hadsereg. Néhány elemből a gyermek egy világot alkot.
A kubista festő a gyermekhez hasonlóan diribdarabra szedi a nagyvilágot, keresi a – belső?– alkotó elemeit. Nem nehéz felismerni, hogy a tárgyak mértani alakokra egyszerűsíthetők. Könnyű meglátni, de csak a kubizmus emelte esztétikai programszintre ezt az elementáris igazságot.
A gyermek lelke tiszta. A gyerekrajzokon mindenütt jelen van a napsugár, a virág, a fiú hős lovag, a kislány szépséges királykisasszony. A legtöbb kubista alkotás témája is napfényes: női arc és test, csendélet, napos tájkép, hangszerek. Nem erőszak, nem durvaság, az élet sötét oldala általában távol van tartva. Ez is ellentmond annak az előítéletnek, hogy az „efféle” festők a rútságot keresik és művelik. Inkább nagy gyerekek ők.
Paradox módon, a világ ily módú leegyszerűsítése forradalmian újító, tudományosan bizonyított felfedezést hordoz magában.
Miért mondom ezt? Amikor megjelentek az első számítógépek, az operációs rendszerük két számon alapult: nulla és egy. Emlékszem, hogyan ámultam, amikor a nyolcvanas években egy ismerősöm megmutatta az akkor még félig-meddig titokként őrzött számítógépet az üzemben: méterhosszú papírokon csupa egyes meg zérós, így volt rögzítve minden adat. Miért háborodunk akkor fel, ha piktor barátunk háromszögekre és négyszögekre redukálja a szépséges hölgy arcát?
És egy talán még megdöbbentőbb dolog: hasonlóképpen, a DNS négy vegyületből ál, melyeket A, T, G és C betűkkel rövidítenek. Hogy ez hogy működik, soha nem értettem meg, de minden sejtünk ez a négy vegyi alapanyag különböző kombinálásából származik. Hogy aztán a kombinációk gyakorlatilag vég nélküliek, az is igaz. Hát a festő nem alkothat millió egy alakot, ha összerakja az ő játékait: köröket, négyzeteket rombuszokat? Neki nem szabad?
Vagy mondjam tovább a Lego-játékot? Mi mindent lehet összerakni néhány alapelemből!
A kubisták tehát megérezték azt, amit a tudomány jóval később bizonyított. Ezért soha ne kicsinyeljük le a művészetet. És nem csak kenyérrel él az ember.
Az igaz, hogy a legtöbb kubista alkotás inkább az elmének szól, mint a szívnek: hideg, távolságtartó. De hogyan is lehetne darabokra szedni az érzéseket, a gondolatokat?
És van valami tragikusan korlátolt jellege a kubizmusnak. A gyerek, ha egyszer szétbontotta a babáját, összerakni már nem tudja. A Murphy-féle törvény is ezt erősíti meg: amit szétbontasz, azt vissza már nem csinálod, a kinyitott bőröndbe már nem fér ugyanannyi, mint amennyi azelőtt volt.
De a bőröndöt azért csak ki kell egyszer bontani, nem? És a gyerek boldogtalan lenne, ha nem látná a babáját belülről is.
Néha játszani is kell, engedni a gyerekes kíváncsiságnak.
Fájdalmas lenne mindig csak felnőttként viselkedni.
Ismerjétek el, így van ez, kis és nagy gyerekek!
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!