KorTárs az új produkció

– Diákelőadással érkeznek Kézdivásárhelyre, amely kortárs zenekölteményekre épül. Az utóbbi lemezükön is irodalmi feldolgozások sora jelenik meg. Ezek közül is hoznak párat?

– Ez alkalommal főként diákoknak fogjuk eldalolni a legújabb, KorTárs című összeállításunkat, mely régi dalok mellett vadonatújakat is tartalmaz. A közös nevező bennük az, hogy kortárs költők verseit hívtuk életre.

– Miért fontos az együttes számára az irodalom, leginkább a kortárs irodalom?

– Minden fontos, amit értéknek vélünk – ebben az értéktárban egy nagyon fontos helyen tündököl az irodalom is. A kortárs magyar irodalom azért is meglehetősen hangsúlyos a mi tevékenységünkben, mivel az alkotói folyamatban többletlehetőséget ad a költőkkel való személyes viszony.

– Könnyebb-e a fiatalokat megérinteni, mint a felnőtteket? Milyen színpadi eszközöket hívnak segítségül?

– Szerintem nem korosztályfüggő az, hogy könnyebb-e vagy nehezebb megérinteni a hallgatóságot, hanem inkább a nyitottságon múlik, mely alapfeltétele annak, hogy találkozni tudjunk a művészet vonzásában. Ennek legfőbb eszközei lehetnek az őszinteség és a kíváncsiság.

– Hány szerzeménnyel érkeznek, és mit szeretnének átadni a dalok segítségével a közönségnek?

– Szokatlanul sok dalt fogunk játszani, rendhagyó hangzással, hiszen az eddigi kamarazenés jellegünket dübörgősebbre váltottuk – ez a dalcsokor szinte kérte a rock-androllt. Ebben a meglepetésszerű zenei világban reméljük, hogy az együttlét élményszerűvé fog válni. Tekintettel arra, hogy változatos a műsor, így talán nagyobb az esélye annak, hogy ez megvalósuljon.

– Kik azok a költők, akik igazán közel állnak a zenekarhoz?

– Akiknek versei dalolásra késztetnek. Ezen túlmenően vannak költők, akikkel személyes, már-már baráti kapcsolatot ápolunk: Nagyálmos Ildikóval még az Evilági előtt álmodtuk meg a Panna-dalokat, melyekből a mai napig is nagy örömmel játszunk a Mozsikácskával, Farkas Wellmann Évával leginkább a Parancsolatok című közös alkotás hozott össze, Muszka Sándornak pedig életfogytiglan hálásak vagyunk többek között a Hajnali énekért.

– Ön szerint a mai gyerekeket érdekli az irodalom, a művészet, a zene? Vagy belemerülnek az online világba?

– Egyik nem zárja ki a másikat, hiszen az újabb vívmányok megjelenésével alternatív lehetőségek is teremtődnek. Az viszont kétségtelen, hogy még tanuljuk ezeket az eszközöket, s néha elveszünk az időtlenségükben. A tapasztalat azt mutatja, hogy változó világunkban a legfőbb értékek maradnak, s csak arra várnak, hogy valamilyen úton-módon felfedezzük őket. Engem például tizenévesként egy baráti levelezésben idézett Pilinszky pársoros csábított az irodalom mezsgyéjére – s onnan már nem volt visszaút.