Kopjafát és zászlót avattak

Vasárnap a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör több száz híve gyűlt össze a bölöni unitárius templomban azért, hogy egy igen szép ünnepség keretében itt is megemlékezzenek a tordai vallásbéke kihirdetésének 450. évfordulójáról.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, aki prédikációjában a 450 évvel ezelőtt Tordán történteket olyan lángcsóvához hasonlította, aminek fénye nemcsak, hogy beragyogta elmúlt viharos évszázadainkat, de ma is világít. Mint azonban figyelmeztetett, az akkor fellobbant lángot ma is táplálniuk kell úgy, ahogy az erdélyi unitárius elődök is tették, akik kétszeres kisebbségben, unitáriusként és magyarként is helytálltak itt az idők során, védték a hazát, és tették a dolgukat, végezték küldetésüket, elültették mindig a világosságot a gyerekek lelkébe, miközben mások fényét sem takarták el.
Az istentisztelet után a Daltutajok zenekar rövid műsora, majd kopjafaavatás következett. Palkó Zalán Koppány felsőrákosi gyakorló segédlelkész a Balázs Antal által faragott, és a bölöni templom szószéke elé helyezett kopjafáról elmondta, a fa, amiből készült, egykor a várfal egyik gerendáját képezte, 450 éve vágták ki. A gerenda eddig a falat tartotta, mely fal a templomot és a várfal mögé húzódott embereket védte sokáig, aztán kopjafává válva emlék lett belőle, mely beszélni fog mindenkinek az unitáriusokról, az itteni emberekről, a hitükről – talán a 450 év múlva ünneplőknek is.
A kopjafa faragója történelmi emlékeket felelevenítve hangoztatta, bár Nyugat-Európa máig sem tudta megemészteni a 907-es pozsonyi vereséget (a honfoglaló magyarok és a keleti frank királyság között zajlott, és az utóbbiak megsemmisítő vereségével végződött – szerk.), és azóta is ellenünk dolgozik, azért mi még mindig itt vagyunk, azóta számtalanszor megújultunk, és a kedvezőtlen történelmi széljárás ellenére minden tekintetben sikerült letennünk valamit a történelem mérlegére.
Balázs Antal Ezüstfenyő díjas székely faragómesternek ez a harmadik „különleges” kopjafája, amit faragott, s nemcsak azért, mert öreg fából készült, hanem mert templomtorony alakú tetejének mérete a „cserepektől a kúpjáig” egész pontosan 450 milliméter, így állítva emléket az elmúlt 450 évnek, amire, mint hangsúlyozta, büszkének kell lennie nemcsak minden unitáriusnak, de minden magyar embernek is. A kopjafára minden egyházközség emlékszalagot helyezett, ezt követően a találkozó zászlaját mutatták be. Török István esperes elmondta, ennek egyik felére a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör 21 templomtornyát és haranglábát hímezték, a másikra pedig a Magyar Unitárius Egyház címerét.
A megjelentekhez ezután a helyi lelkész, ifjú Kozma Albert, majd Boros János, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, Demeter Zoltán, egyházköri felügyelő gondnok, Soós Zoltán, Magyarország konzulja, Fülöp László, miklósvári római katolikus lelkész és Simon László, apácai evangélikus lelkész intézett köszöntő beszédet. A templomi ünnepséget a nagyajtai Áfonya citerazenekar műsora zárta, később a bölöni Kék Virág és a sepsiszentgyörgyi Zöld Fenyő néptánccsoportok is felléptek.