Költőóriásunk emlékezete

Április 11-én, vagyis József Attila születésnapján ünnepelik 1964 óta a magyar költészet napját. Tragikus sorsú, ellentmondásokkal telített, fizikai és lelki megpróbáltatásokkal terhelt életű költőóriásunk 1905-ben látta meg a napvilágot Budapesten, egy ferencvárosi bérlakásban.

Bedő Zoltán

2020. április 16., 00:052020. április 16., 00:05

Alig volt 3 esztendős, amikor apja, a bánsági születésű József Áron eltűnt az életükből, és édesanyja magára maradt három gyerekével. Ettől kezdve a verseiben is visszatükröződő nélkülözés, nyomor és hányódtatás jutott neki osztályrészül, amihez az idő múlásával krónikussá váló szeretetéhség társult. Ez utóbbi érthető módon hatalmasodott el rajta és szabott irányt további lépteinek, hiszen a nincstelenséggel és betegségekkel küzdő anya, hogy megmentse őket az éhhaláltól, Attilát és kisebbik nővérét állami gondozásba adta. Innen nevelőszülőkhöz kerültek Öcsödre, ahonnan csak két és fél esztendő elmúltával tudta őket édesanyjuk újból magához venni. Továbbra is sanyarú sorsukon nagyobbik nővére (Jolán) korai házasságkötése enyhített átmenetileg, ugyanis a férj házába költöztek, aki gondoskodott róluk, amennyire a frontszolgálat ezt lehetővé tette.

Az élet azonban továbbra sem volt hozzájuk kegyes, ugyanis édesanyjukat méhrák döntötte ágyba, és Jolán alig néhány hónapos gyerekének halála végül váláshoz vezetett. Az ágynak esett anya és állandóan betegeskedő, depresszióval is küzdő Attila állapotának keresztjét viselő család kilátástalan helyzetének Jolán újabb, Makai Ödön ügyvéddel kialakult kapcsolata, majd házassága vetett véget. A férj ugyanis előbb mennhelyen helyezte el, majd a „mama” 1919-ben bekövetkezett halálát követően magához vette felesége árva testvéreit, és hivatalosan is elvállalta a gyámságukat.

Mindezek a megpróbáltatások és tragédiák József Attila egyéniségének, érzelmi világának és gondolkodásmódjának alakítói, ily módon pedig a költészetét is meghatározó események voltak. Egy olyan alkotót formáltak belőle, akiről a születésének 100. évfordulóján (2005-ben) különböző nemzetiségű európai irodalomtörténészek azt nyilatkozták, hogy a 20. században nála nagyobb tehetségű költő nem született. Ugyanakkor a magyar versnyelv megújítóját és a kijelentéses költészet megteremtőjét, az emberi létet mérlegre tevő poétát tisztelhetjük benne.