Kézifék padlógázos napok után

Van az a csend, amelyik hónapokig tart. Nem történik semmi, minden rutinszerűvé válik, talán még a légzés is. Felkelsz, mindennap ugyanazokkal a mozdulatokkal kapod magadra a legfelső nadrágot a legfelső pólóval a szekrény polcairól. Megmosod a fogad, kétszer áthúzod a fésűt a hajadon, rohanva pakolsz, gyújtasz, indulsz, haladsz, beérsz. Munkahelyeden ugyanaz az arc köszön ugyanolyan hangsúllyal. A kávé ugyanolyan forró, mint előzőnap, a lépcső ugyanott recseg. A számítógép ugyanazt a hibakódot adja ki, amikor a programot indítanád. Eltelik a nap, ebédszünettel, egy kis vitával, mosollyal vagy hangos nevetéssel. Búcsúzóul a betanult szöveget mondod: sziasztok, további jó munkát, akkor majd holnap. Otthon anya és apa vár, a kutya ismerősen ugat. Van, amikor egészen jól esik ez a monotonitás. Tudod, hogy nem lep meg semmi, számítasz mindenre, felkészülhetsz a kérdésekre, a válaszokra, a tekintetekre.

Aztán egyszer csak: BUMM, beindul az élet. Háromnapos szülinapokra leszel hivatalos, ahol több tucat ember mutatkozik be sorra. Hazajön minden külföldön élő családtag, mindenki valamilyen mesélnivalóval, hírrel. A legnagyobbnak gyereke lesz, a legkisebb színdarabot ad elő a bogrács és a lassanként kialvó parázs mellett. Van, aki bemutat, van, aki megmutat. Több információt akarsz befogadni egyazon pillanatban, nem is tudod kinek, vagy kinek a hírének örülj jobban. Beprogramozzák az egész heted, majd újraprogramozzák. Pezsegsz, lendületben vagy, pörögsz, szaladsz, főzöl, vársz, mész, ÉLSZ. Hétvégére el is ér a jóleső fáradtság. Széles mosollyal döntöd el, most már jól esne egy pici csend.

Vigyázz, mit kívánsz, a pezsgés utáni csend borzalmas! Akkor már tudod, mi és ki hiányzik. Ismered, milyen, amikor lendülettel kelsz, van várnivaló, értelem és motiváció még a máskor borús kedden is. Amíg a monotonitás biztonságos, a pezsgés utáni, hirtelen némaság fájdalmas. Nem tudod, mit kezdj a szabad percekkel, a hatalmas terekkel, az üres helyekkel az asztal mellett. Megszokásból néhány napig még több kanalat veszel elő ebédnél, a testvéred által felakasztott törülközőt még nem dobod a szennyesbe. Nem foglalod vissza a hálószobád, még vársz, kell idő, amíg rájössz, egyhamar nem térnek vissza.