Kétnyelvűség a kereskedelemben

A meghívottak a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) képviselője, Barabás Miklós, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselője, Tiboldi László, illetve Csata Zsombor szociológus, egyetemi oktató voltak, mindannyian tapasztalt nyelvi jogharcosok.

A közigazgatásban és az oktatásban való kétnyelvűségért már régen páston van a CEMO. A kereskedelemben is azért fontos, mert ha a közösségi térben visszaszorul a nyelvhasználat, a közösség eltűnik, míg ellenkező esetben megerősödik – erről az alapról rugaszkodtak neki a kétnyelvűségért való harcnak, részletezte Barabás. A 2016-ban Marosvásárhelyre betelepülő Carrefournál kezdték a tárgyalásokat, féléven belül megmutatkoztak az eredmények.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a CEMO partnerségével ez év áprilisában indította el A pénzemért magyarul mozgalmat: első körben a Penny üzlethálózatot szólították meg, központi és helyi szinten egyaránt, jogi alapra, közösségi igényre, valamint a pénzen szerzett jogra hivatkozva kértek teljes körű kétnyelvű tájékoztatást az üzletekben. Egy hónapi hallgatás, majd a második, keményebb hangvételű levél után a Penny vezetősége Erdély 18 településének 22 üzletében kicserélte feliratait. Ugyane módszer szerint próbálkozik most a EMNT a Profi üzlethálózatnál, majd továbbiaknál is, kiterjesztve a mozgalmat Közép-Erdélyre és a Partiumra, de még a magyar vállalkozókra is, hiszen konformizmusból, kényelemből ők is hanyagolják e kérdést.

– Szervezett módon, egy időben, több irányból kell hatni, személyesen is – ez a siker titka Tiboldi László szerint.

Az előadók szerint minél intimebb szolgáltatást vesz igénybe valaki, annál fontosabb neki az anyanyelvi kommunikáció jelentősége. De fogyasztói jogaink sérülhetnek és gazdasági hátrányba is kerülhetünk, ha például egy barkácsboltban nem azt kapjuk, amit akarunk, mert nem tudjuk jól elmondani, mit is szeretnénk. Ezt a gazdasági hátrányt a számok nyelvére fordítaná le az EMNT, mert úgy tűnik, erre fogékonyabbak a románok. A marketing hatékonyságához mi is hozzájárultunk azzal, hogy nem ingyen, sok órai befektetéssel megtanultuk a román nyelvet – fejtegették a megszólalók, a marketingköltségeket pedig, amelyek sokszor az árnak a felét is kitehetik, mi is megfizetjük, ezért elvárásaink is lehetnek.

A követelésekkel a maximumig lehet elmenni, hiszen nemcsak a termékek neveit, a reklámlapokat, hanem minden feliratot, az eladókkal való kommmunikálást is lehet kétnyelvűsíteni, de ehhez meg kell mozgatni a politikusokat is. A Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában van olyan ajánlás, hogy a kisebbségek nyelvi jogainak a gazdaságban is jó érvényesülési lehetőséget hagyni.