Készül a március 15-i előadás

– Készülvén az önnel való interjúra, sehol nem találtam nyomát annak, hogy miért lett táncművész és koreográfus. Beavatná az olvasóinkat, hogy miért választotta ezt a pályát?

– Sajnos nincs róla diplomám, ami azt bizonyítaná, hogy én táncművész vagy koreográfus lennék. Az, amit csinálok, az életem egyik nagy szerelme, vagy inkább ez az életem. Az élet iskolája tanított. Az igazi autentikus néptánccal 19 éves koromban ismerkedtem meg, és azóta magával ragadott. Ekkor felvételiztem ugyanis a Háromszék Táncegyüttesbe, rögtön az érettségi vizsga után. Habár kétszer is elsőként jutottam be a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Karának sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatára, nem volt kérdés, mivel szeretnék foglalkozni. Folyton azt kerestem, hogyan tudnék többet és többet megtudni a saját kultúrámról, minél több táncanyagot megtanulni, így nem tudtam elvégezni a másfajta tudománnyal foglalkozó egyetemet, és mivel tánc szakirányú iskola semmilyen szinten nem működött akkor Erdélyben, maradt az „élet iskolája”. A Háromszék Táncegyüttesben lehetőségem volt dolgozni a szakma legjavával, akiktől rengeteget tanultam, valamint lehetőségem volt megismerni a hivatásos élet fortélyait.

– Volt a Háromszék Táncegyüttes táncosa, majd koreográfusa, azután pedig szabadúszóként több együttesnek is rendezett előadásokat. Mesélne róla?

– A Háromszék Táncegyüttes táncosa közel tizennégy évig voltam, ebből nyolc évig az együttes tánckarvezetője. Eme nyolc év alatt több előadásban is az együttessel dolgozó rendező vagy koreográfus asszisztenseként vettem ki a részem a munkából. Így sok kiváló szakemberrel dolgozhattam együtt.

– Évente hány előadást rendez?

– Elég sokfele dolgozunk a feleségemmel együtt, Európa-szerte, de ezek inkább kisebb munkák, inkább koreográfiák, előadásrészletek. Igazából eddig két nagyobb munkánk volt, az egyik a Szent Anna-tó legendájának egy feldolgozása, a másik a Bekecs Néptáncegyüttes Ember az embertelenségben című előadása, amit az elmúlt száz év margójára készítettünk.

– Ha viszont nem önálló produkciót hoz létre, hanem egy adott rendező mellett, most jelenleg például Lung László Zsolt mellett dolgozik, akkor alkalmazott és alkalmazkodó koreográfusként van jelen. Mekkora ilyenkor a beleszólása egy előadás milyenségébe?

– Egy előadást mindig a rendező határoz meg. Ő az, aki összefogja, átlátja, irányítja a darabot, és akinek a „szemüvegén” keresztül látja a néző az adott előadást. Az alkotói folyamat összes résztvevőjének az ő keze alá kell dolgoznia. Természetesen mindenki a legjobb tudását próbálja hozzátenni az előadáshoz. Jelen esetben Zsolttal jól tudunk együttműködni, hiszen ő hozza a színházi tapasztalatát, én a táncot, Molnár Szabolcs a zenét, és mindezeket ötvözve nagyon izgalmas dolgok születnek.

– Mennyire szeretné ilyenkor érvényesíteni akaratát? Konfliktuskerülő, vagy keményen beleáll a helyzetekbe, és kiáll az elképzelései mellett?

– Természetesen mindenkinek van véleménye a dolgokról, más-más elképzelése, amiket véleményem szerint „ütköztetni” kell. Az ilyen egészséges vitákból, de inkább beszélgetésekből alakulnak ki maradandó dolgok, alkotások.

– Milyen táncokkal készülnek az idei, március 15-i előadásra?

– Ez kicsit összetett. Lesz benne autentikus néptánc, de néptáncon alapuló feldolgozás is.