Józanul a kábulatról

Kaptam már rekcumot a szerkesztőtől, miféle jegyzet az, amelyben, mint egy kecskebéka, ugrálok Leo Messitől a Hamletig a brexitet érintve. Mit tehetek, ilyen szökdelős agyvelővel vagyok ellátva? És Való Élet Őfelsége bőségesen tárja elém a témákat, szemfényvesztő sebességgel és változatossággal.

Most például két román súlyemelőről derül ki, doppingoltak. Egy Wimbledon- és US OPEN-győztes teniszezőről ugyancsak. Nem mintha meglepne, mindössze azon csodálkozom, hogy felfedezték, illetve hogy nyilvánosságra hozták. Elhangzott már komoly javaslat: ha már mindenki ezt csinálja, legyen legális. A hipereuropéner román kormány nem így oldotta meg részben a nem akkreditált iskolák ügyét? Mivel folyó víz hiányában sem egészségügyi, sem tűzoltói jóváhagyás nem létezik, ezek nélkül pedig nuku akkreditáció, kitalálták, hogy elismervényt lehet adni a doktor bácsi és a tűzoltó bácsi pöcsétje nélkül is, így drága hazánk egyszerre megszabadult néhány száz nem hivatalosan működő iskola, óvoda meg napközi szégyenétől.

Ajzószer nélkül, gondolom, unalmas lenne az idétlen pici-pöci a zöld gyepen, meg látni, ahogy a rohammentők begyűjtik a kidöglött maratonistákat néhány kilométer után. No de szökök is át a többszínű pályára, az irodaloméra és tovább. Már Platón megállapította, a poéták nem éppen normális emberek, valami érthetetlen micsoda száll a fejükbe befelé, a józanész meg kifelé, ezért nem ajánlatos a közügyeket rájuk bízni. (Hajaj, Romániánkban rendszerváltó kormányaink hemzsegtek az firkászoktól!)

A Monte Cristo grófjában Dumas dicshimnuszt zeng a hasisról. Egy Conan Doyle-regényben a hírhedt detektív, Sherlock Holmes felfedi éles elméjének fő titkát: a kokain, majd kecsesen befecskendőz magának egy adagot. Előrebocsátom, akkoriban nem ismerték a kábítószerek romboló hatását.

1972-ben A. E. Baconsky összeállított egy monumentális antológiát a 20. század költészetéről – Ady, Füst Milán és József Attila a választott-kiválasztott száz között. Nos, ebből a százból legalább hatvan alkoholista, kábítós vagy/és súlyos pszichésen terhelt volt. Legyünk őszinték, melyik tenyeres-talpas ember mondaná, hogy „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok”?

El vagyok csámporodva, és kész. Picasso rózsaszínű álomlátomásai, majd a valóságot mértani elemeire felbontó és újraépítő kubizmusa nem valószínű, hogy megszülettek volna a mindenféle bódító csodaszerek nélkül. A tudósok sem vetették meg azokat. Edison dicsekedett, mert akár hetvenkét órát is képes volt ébren és éberen dolgozni. Hogyan? Nyakalta a Vin Mariani-t, egy cocalevelekkel dúsított francia bort, amelynek kitalálóját 13. Leo pápa kitüntette, lévén őszentsége is lelkes rajongója. És ha Anglia győztesen átvészelte a második világháborút, az részben az amfetaminoknak köszönhető, amelyek Churchillt csúcsformában tartották.

Hányan tudják azok közül, akik látták a Száll a kakukk a fészkére című filmet, vagy olvasták a regényt, hogy a szerző, Ken Kesey önkéntesen vett részt egy titkos kísérletsorozatban, amely az LSD és más tudatmódosító szerek hatását kívánták felmérni. Bizony, a regény váza egy felturbózott kobakban alakult ki.

Néhány évvel ezelőtt a Korunk folyóirat nagyon komoly körkérdésben kereste a legszebb harminc magyar verset. Az első díjas Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége lett. Gyönyörű. Lehet csűrni-csavarni, magyarázni sokféleképpen, de alapjában egy elkábult ember látomása. Amint Berlioz monumentális Fantasztikus szimfóniája is. A zeneszerző apja ismert orvos volt, fájdalmait ilyen-olyan szerekkel csillapította, haláláig dolgozott egy azokról szóló szakiraton.

Hab a tortán dr. Zacher Gábor állítása, miszerint a Grimm testvérek Békakirály meséje tudományos két lábon áll. Az óriás varangyos béka bőre valami hallucinogén váladékot termel, így a királylány egy puszi után tényleg szupermacsó királyfinak látta volna. Megáll az ész…

Remélem, az intelligens olvasó nem úgy érti, felcsaptam drogreklámozónak. De nem árt megismerni a nagy alkotások hátterét. És empátiával fogadni Kosztolányi Dezső szavait: „Csodálkozol a kokainistán,/ s nem érted?/ Gondolkozzál az okain is tán –/ s megérted!