Itthon kell boldogulni

A gyerek születése felforgatja a család életét, életvitelét. Nemcsak a napi rutin változik, hanem bensőségesebb, szeretetteljesebb hangulat alakul ki, a szülők „behúzzák a kéziféket”, igyekeznek minden percüket megosztani a kicsivel. Furus Levente, a Turulmadár Ifjúsági Iroda elnökének az életében is nagy változást hozott Ábel Etele érkezése. Úgy szervezte át munkáját, hogy minél több időt tudjon kisfiával tölteni.

– Amint megszületett a kisfiam, 180 fokos fordulatot vett az életem. Elkezdtem átszervezni a munkámat, amit lehetett, otthonról intéztem, hogy minél több időt tölthessek vele. Nem akartam lemaradni semmiről. Úgy gondolom, hogy a gyereknevelésben, a gyerek körüli teendők elvégzésében az apának is szerepet kell vállalnia, mert így lesz teljes az összhang, így kap egy egészséges családképet a gyerek – magyarázza a büszke édesapa. Az „éjszakai műszakból” is kivette a részét, etetett, pelenkázott.

– A feleségem lelkész, a munkáját a szülés után is folytatnia kellett, ezért igyekeztem a segítségére lenni. Általában éjszaka én keltem fel. Most is igyekszünk megosztani a tennivalókat, amikor nekem van elfoglaltságom, ő van a gyerekkel, és fordítva. Már könnyebb a helyzetünk, mert Ábel kétéves, és elmarad a nagyszülőkkel, akik, mondanom sem kell, lesik minden kívánságát – teszi hozzá.

Az Ábellel töltött idő a legkedvesebb számára, a nagy hancúrozások, a labdázás, közös kertészkedés.

– Van neki is kis lapátja, vödre, és együtt dolgozunk, öntözünk. Igyekszünk bevonni a tevékenységekbe, példát mutatni neki. Ezt fontosnak tartjuk, minket is így neveltek a szüleink. Van, amikor egyedül játszik, elfoglalja magát, de ezek viszonylag rövid időszakok, s akkor jön, hogy menjünk biciklizni vagy labdázni – sorolja Furus Levente.

Ábel már kommunikál, amit nem tud elmondani, azt megmutatja. Az első megtanult szavai között volt a nem, az anya, apa és mama.

– Határozott egyéniség, tudja, mit akar. Mi ezen nem is csodálkozunk, hiszen mi is ilyenek vagyunk, meg a szüleink is. Persze nem tehet azt, amit akar, vannak határok, és van hisztizés is. Az ilyen helyzeteket a feleségem jobban tudja kezelni, én eléggé temperamentumos vagyok. Igyekszünk határozottak és következetesek lenni, ha egyszer valamire nemet mondunk, akkor azon nem változtatunk. Igyekszünk elmagyarázni neki, hogy amit megtiltunk, azt miért tesszük. Van, amikor ügyes csellel, egy alternatíva felkínálásával megoldjuk a helyzetet, máskor meg jön a sírás. A gyereknevelésről sokan azt hiszik, hogy könnyű dolog, holott egyáltalán nem az. Egy dologban már az elején megegyeztünk a feleségemmel, és az a következetesség. A gyerek előtt nem mondunk egymásnak ellent, ha valami gond adódik, egymás között beszéljük meg – teszi hozzá.

Falták a gyereknevelésről írt köteteket, de ma már tapasztalatból tudják, hogy könyvből nem lehet gyereket nevelni. A legfontosabb a szeretet, hogy a kicsi érezze, minden körülmények között számíthat szüleire.

– Nem szorítjuk korlátok közé. A mese és a rajzfilm is jól megfér egymás mellett, de naponta egy–másfél óránál többet nem tölthet a képernyő előtt. Ez nem is jelent gondot, hiszen imád a szabadban lenni. Igaz, a nagy meleget nem szereti – mondja mosolyogva.

Ábel jövőben megy óvodába, Kálnokon.

– Ott élünk és dolgozunk, ezért természetes, hogy a gyerekünk is ott fog óvodába és elemi iskolába járni. Az ingázást felesleges tortúrának tartom, hiszen korábban kell kelni, elindulni, autózni. Kálnokon is nagyon jó óvónő és tanítónő van, megbízunk szakmai tudásukban – fejtette ki.

A kétéves kisfiú előszeretettel forgatja a könyveket, nézegeti a képeket, szeret rajzolni és játszani.

– Mi mindenben támogatni fogjuk őt, ha földműves akar lenni, hadd legyen, ha orvos, akkor gyógyítson. Mi is sok mindennel foglalkozunk, a pályázatírások, a lelki-gondozás csak egy része a tevékenységi területünknek. Szeretnénk viszont, hogy itthon találja meg a boldogulását. Utazzon, lásson világot, szerezzen tapasztalatot, de jöjjön haza, alakítsa ki itt a megélhetését. Nekünk is lett volna lehetőségünk elmenni, de maradtunk, mert itt vannak a szüleink, a testvéreink. A család a legfontosabb, az éltető erő – emelte ki.