Impressziók Tusványosról

Tusványos minden évben az a biztos pont, amelyre hazatérésünk után is meleg szívvel gondolunk. Idén is körbejártuk a tábort, hogy lássuk, kinek mit jelent. A sátrak között találkoztunk a 24 éves András Zoltánnal, aki civilben IT-mérnök, és Torjáról érkezett szerda délután a fesztiválra barátaival.

– Tusványos összeköti a határon innen és határon túli embereket, illetve összehozza őket – fejtette meg a titkot.

Elmondása szerint több tucat fesztivált kipróbált már, de egyiktől sem kapta meg azt a bizonyos életérzést, amit számára Tusványos nyújt.

– Az egyik kiemelkedő momentuma, amiért ide járok, az Orbán Viktor beszéde, aki egy olyan személyiség, akire sokan felnézünk – tette hozzá, majd kiemelte, hogy a finom ételek, a hajnalig tartó bulik és a sok színes program miatt marad biztos pont számára a fesztivál.

Tény, hogy az itt megélt pillanatok valahogy igazabbaknak tűnnek, még ha utólag nem is emlékszünk mindegyikre. Tusványost nappal a csend és a béke veszi körül, estére pedig a koncertek zaja, a társaságok hangos nevetése és a bulik szenvedélye teszik hangulatossá.

– Következetesen járok éve óta ide. Tetszik az egész rendezvény, régi ismerősökkel találkozom, olyanokkal, akikre nem is számítottam – mesélte a Folkudvart kedvelő, 28 éves Oláh Mátyás, aki Micskéről érkezett emlékeket elraktározni.

Tusványos minden napja valahogy egy kicsit más: első nap csillogó szemekkel lépsz be a tábor területére, kipakolsz, felhúzod a sátrat, amelyben éjszaka megfagysz, reggel pedig korán kelsz, hiszen a hőség miatt már nem lehet tovább aludni. Második nap már előadásokat látogatsz, ahol egy-egy régóta keresett kérdésedre megkapod a választ. A tábor lassan hangosodik, este pedig a színpad előtt tele torokkal énekled bele magad ebbe az öt napig tartó világba.

Harmadik nap igyekszel emlékezni, hogy az éjszaka hol és kivel is bulizhattál, aztán szembe jön egy ismerős arc, és egy sör mellett nosztalgiáztok az elmúlt években átélt  pillanatokról. Majd este a koncert alatt ráeszmélsz arra, hogy az élet valójában egy csoda, és itt a Bagossy Brothers Company Visszajövök én egyszer még dala is valahogy másképp szól, mert ide tényleg mindig visszatérünk.

Pénteken már csak illemből is benézel pár politikai előadásra, miközben körülötted kezd felpezsdülni a tábor, a hangulat egyre szenvedélyesebb. Éjszaka egy ismeretlen lánnyal énekelsz a mosdóban, majd egy másik lány a következő miniszterelnök asszonynévvel mutatkozik be neked, és csak nevetsz, és örülsz, hogy végre ÉLSZ!

Az utolsó nap Magyarország miniszterelnökét figyeled, és hősként érzed magad, hogy túlélted ezt a hetet is. Eljön az este, a tömeggel együtt tombol a színpadon a Honeybeast, amelynek dalai bódulttá tesznek, majd találkozol egy idegennel. Végigbulizod vele az éjszakát, és hajnalban hazafelé csak énekeled, hogyan mossa a dal össze a szívünket. Aztán másnap felébredsz, és ebben a gyors jelenben, a mindennapok bizonytalanságában ráeszmélsz arra, hogy Tusványos még mindig az maradt számodra, mint ezelőtt hat vagy hét évvel volt. Nem változik. Állsz szembe valakivel, a tekintetek találkoznak, a szívetek egyszerre dobban. Megfogod a kezét és a magasba emeled – tudod, hogy így teljes minden. Ettől a pillanattól teljes. Tőlem. Tőled. Tőlük. Tőlünk. Az idén is részt vettél Tusványos történetében.