Hivatása a juhászkodás

Huszonkét évvel ezelőtt, tízévesen, nyolcéves húgával juhászkodtak először. Akkor még csak a kisbárányokat vigyázták, László azonban annyira beleszeretett a hivatásba, hogy nem szeretne mással foglalkozni soha.

– Különb akartam lenni, mint más, és ez talán sikerült is. Apai nagyapánk juhász volt egy életen keresztül, tőle örököltem úgymond a szakmát. Szeretem, amit csinálok. A Szent Mihály-hegye fölött a legelőn kezdtük a testvéremmel, én tíz­éves voltam, ő nyolc, májustól őszig ügyeltünk a bárányokra. A testvérem azóta külföldre költözött a jobb megélhetőség miatt, én sosem gondoltam erre. Szerényebb gyermekkorunk volt, nem igazán kirándultunk, így amikor tudom, megragadom az alkalmat, és ellátogatok hozzá. 5–6 hetet szoktam nála tölteni karácsony tájékán, de a végére mindig megunom a tétlenséget. Ő évente egy hónapra szokott hazalátogatni, olyankor mindig felköltözik hozzám, segít a juhokkal mindenben – részletezte László.

Kérdésünkre, hogy mit tart a legszebbnek a juhászéletben, nemes egyszerűséggel vágta rá: azt, hogy nem parancsol senki.

– Úgy csinálom, ahogy jónak látom, nem függök senkitől – mondta.

Habár lényegre törő válasza vitathatatlan, aki ismeri, tudja, nem hagyná semmiért Cuncurt, az egyéves bárányt, valamint társait, sem Klokit, a „kétszínkedő” kiskutyát, sem a nagyobbakat. Úgy mozog az állatok között, mint szülő a gyermekei körében, hiszen munkája is hasonló.

– Az elmúlt hetekben (az interjú február végén készült – szerk. megj.) nagyon sok bárány született. Az elsőbárányos juhokra mindig nagyon oda kell figyelni, a kicsiket néha nekem kell etetnem. Emellett minden reggel fél hét-hét között ki kell engedni a juhokat, megetetni, majd következik az abrakolás, ganézás, szénát viszek be nekik. Mindezek után reggelizek, aztán eltelik a nap, főleg ilyenkor, amikor naponta bárányoznak. Délután édesanyám feljön, hoz vacsorát, és segít a délutáni etetésben, mivel édesapa az őszi lebetegedése után még lábadozik otthon – részletezte a napjait.

Mint minden juhász, László is az erdőn tölti a nyári hónapokat. Ősszel a gazdák hazaviszik juhaikat (kb. kétszázat), a nagyjából 300 állatával László pedig Lemhény rétjén marad.

– 2017 óta maradunk itt télire is, addig hazavittük a juhokat, de ennyien már nehezen férnek el az udvaron. Télen, nyáron, reggel, este a juhokkal vagyok. Karácsonykor, húsvétkor a szüleim szoktak feljönni ünnepelni, tavaly azonban a karácsonyt is egyedül töltöttem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az elmúlt években nem várt megterített asztal karácsonykor. Tavaly ősszel összesen kétszer voltam otthon. Én itt szeretem – magyarázta.

László élete azonban sokak számára ismert lehet, hiszen videói szépszámú megtekintéseket érnek el a TikTok videómegosztón. A fiatal juhász nyáron töltötte fel első filmecskéjét, testvére biztatására.

– Két éve használtam már a TikTokot, nem töltöttem fel videót, csak böngésztem. A testvérem mondta, tegyek fel egyet, lássuk, mennyire szeretnék az emberek. Megpróbáltam, jó visszajelzéseket kaptam, és akkor töltöttem fel többet is. Mindig a testvéremnek küldöm el előbb, hogy véleményezze. Ha neki tetszik, tudom, másnak is fog. Mostanában nem készült új videó, mert eléggé elfoglalt vagyok. Nekem ezek a dolgok hétköznapiak, lehet másnak egy élmény, de nem igazán szeretném reklámozni az életemet, rossz kommentek is jönnek. Viszont szeretném megmutatni az életformámat, főként a magyarországiak nagyon kedvelik – fejtette ki László.

Mint mondta, tavasszal majd újra aktívabb lesz a platformon, akkor lesznek érdekesebb pillanatok, amelyeket szeretne megmutatni. Sokan szeretik őt a beszéde, a táj, a bárányok, a kutyák miatt. Aki szeretné megnézni László videóit, megtalálhatja TikTokon lacika19890910 néven.