#Hírmondó25: Ott fúj!

No, nem a Fehér Bálna, ha nem a Gyár! Lévén ez a gyár tizennyolc éve egyik, hét éve meg majdnem kizárólagos főszereplője az életemnek: a Székely Hírmondó és annak szerkesztősége. A Gyár miatt maradtak el bulik, vonzó hegymászások, de temetések is – mert a napilap könyörtelen tud lenni a működtetőivel szemben.

Walter Willmann

2021. március 15., 12:022021. március 15., 12:02

Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a vékonyka újságcsomag, ami megmaradt harminc év könyörtelen szűrései után a hozzájárulásommal született zöldmezős napi- és hetilapok, kiadványok első példányai között: a Székely Hírmondó 4. és 5. száma 1996-ból, a tízéves emlékszám 2006-ból, az első napilap 2010-ből és a húszéves emlékszám 2016-ból.

Így van: nem voltam alapítója (pedig szóltak!), de bábáskodhattam a létrejötténél, talán két lapszámát is tördeltem ’96 tavaszán, amikor nyolcoldalas, A4-es füzetként mutogatta oroszlánkörmeit. De egy ünnepinek szánt írásból nem maradhatnak ki a titkok leleplezései: mégis hogyan maradt meg a Székely Hírmondó abban a Romániában, ahonnan az elmúlt harminc év alatt eltűnt több mint 1400 napi- és hetilap, időszakos kiadvány, egyesek közülük milliós példányszámmal?

Olvasóink egy olyan korból „jöttek”, a diktatúrából, ahol már a helységneveket is románul olvashatták a sajtóban, nem beszélve a dűlők, kaszálók, erdőrészek, hegyek neveiről, s ne tudják meg, hány harcot kellett megvívni a románul beszélő építőtelepeken, gyárakban, műhelyekben szocializálódott magyar emberekkel azért, hogy kotrógépet, előhasú üszőt vagy billenős utánfutót kínáljanak apróhirdetésben…

Együtt tanultuk újra Háromszék, majd Erdély, Bánát, Partium magyar nyelvű földrajzát, hétköznapjait.
És amiért büszkén emlékezhetem erre vissza, a Székely Hírmondó már a kezdetektől érvényesítette azt a könyörtelen
szabályt, amitől egészséges és mindannyiunk számára biztonságos a sajtó, és ennek tizennyolc éve magam is részese
vagyok: minden cikk, adat, információ mögött legalább még
ketten állunk a szerző mögött, a hitelességéért és a szép
magyarságáért.

Willmann Walter
(vezető szerkesztő)