Himnusz a másodikoknak

Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Álmunkból felriasztva is felsoroljuk az Aranycsapat kezdő tizenegyét. Nagyon helyes, megérdemlik. De Kárpátiról, Várhidiről, Kovácsról ki hallott? Pedig ott voltak a keretben, megdolgoztak csereként a selejtezőkön, biztonságérzetet közvetítettek az alapembereknek, mert ugye azok is lesérülnek, elfáradnak időnként.

Igazságtalan a világ a másodvonalúakkal, a lekésettekkel (akár az éppen icipicit lekésettekkel) szemben. Edwin Aldrin amerikai űrhajós másodikként, Neil Armstrong után húsz perccel lépett a Hold felszínére. Armstrong neve a történelemkönyvekben, szegény Aldrin mélydepressziós alkoholistaként végezte. Késett húsz percet.

Egy civilizációt nem csak a leg-legebbek építik. Híres versében (Egy olvasó munkás kérdései) Bertolt Brecht így elmélkedik: „Az ifjú Nagy Sándor meghódította Indiát. Egymaga?/ Cézár megverte a gallokat./ Nem tartózkodott mellette legalább a szakácsa?”

Sepsiszentgyörgy arculatát természetesen meghatározzák a Kós Károly tervezte gyönyörű épületek, de ha nincsenek a szomszédságukban a takaros polgári házak? A régi Marosvásárhelyen a legendás polgármester, Bernády György megálmodta és felhúzatta a Kultúrpalotát, mégis a város sajátos varázsát a hársfa–platán–akácsoros, harmonikusan kanyargó békés utcák adták muskátlis ablakú, példásan gondozott kertes házaikkal.

Tamási Áron-emlékévet ünneplünk, bárcsak mindenki elolvasná legalább egy novelláját. De én jól tudom, amikor Tamásiról nem nagyon volt ajánlatos beszélni (Nyírőről semmiképpen), Asztalos István, Nagy István, Majtényi Erik, Kiss Jenő, Szőcs Kálmán, Tóth Kálmán, Méhes György tartották a lelket a kultúrára éhes tömegekben. Talán némely olvasó felhördül, hogy proletkult és a többi. Lehet. De akkor és azon körülmények között sok-sok jót alkottak. Mert nem csak csúcsaiban hegy a hegy, szükségeltetik a csúcsokat tartó alap is.

Örvendek, amikor kiemelkedő tehetségű diákok sikereiről hallok, de inkább szeretném az átlagdiákok szintjét magasabban látni, annál inkább, hogy a legjobbak, sajnos, elmennek. Nem tudjuk ki főzött Cézárnak, bár, legyünk őszinték, egy jó szakács hasznosabb az emberiségnek, mint a véreskezű császárok.