Határhasználat a székelyeknél

Imreh István történész mérte fel udvarhelyszéki adatok alapján, hogy a késő középkorban–kora újkorban e dombos vidéken a falusi határ alig 20 százalékát foglalták el a szántóföldek, s annak további 40-40 százalékát átlagosan legelők és erdők borították. Itt a mezőgazdaság fő ágazata a marhatenyésztés volt, s ennek rendeltek alá a kenyérgabona-termesztést is.

Úgynevezett kétnyomásos művelés folyt, ami azt jelenti, hogy ugarhagyó, kétfordulós rendszer szerint művelték a földet, alsó és felső határra osztották a szántóterületet: az ún. tilalmast bevetették, az ún. nyomást pedig pihentették. A korábban a fagyveszély miatt kockázatosnak tartott tavaszbúza-vetésre az 1600-as évek végéről van adat, akkor terjedhetett el a háromnyomásos határtípus, melyet az őszi gabona, a tavaszi gabona és az ugar között osztottak el.

Hogy a földeket hogyan mérték ki ebben a magántulajdont már ismerő, de korlátozó korban, sokfele olvashatjuk, a nyílföldek kiosztásáról hallhattunk eddig is, írott adat a 16. század elejéről van róla. A szabad székelyek közt földközösség állt fenn, a szántókat és kaszálókat nyilas osztásnak vetették alá. Bizonyítható, hogy trágyázták a földet, ez mind a nyílföldek, mind a tartósan egyéni használatban maradó irtásföldek esetében érvényes. De mivel az állatokat istállóban keveset tartották, a trágyázást főleg úgy oldották meg, hogy az állatokat a tarlóra és az ugarra is kihajtották legelni. A betakarítás főleg sarlóval folyt, a kaszás aratás későbbi fejlemény.

„Legelési szokásaik és harapásmélységük miatt először a lovakat és szarvasmarhákat, majd a juhokat és disznókat eresztették az ugarra” – áll a históriában. A legkeményebb munka alighanem a szántás volt, az őszi gabona számára ez háromszori földmunkát jelentett, a júniusi ugarszántást augusztus közepén az ún. forgatás követte, a vetés pedig szeptember első felében történt, hagyományos naptári nyilvántartás szerint Szent János-napon, Nagyboldogasszonykor és Kisasszonynapon (vagy később, Szent Mihály hetében.) A termésátlagok alacsonyak voltak, a termés harmadát-felét vissza kellett vetni a földbe.

No de munka után mivel vigasztalódtak eleink? Szamosközy István szerint a székelyeknek nincs boruk, ezért árpasört isznak…