Hatalmi útdöngölés

Csücsültünk száz esztendeig a szennyezett kommunista világmennyezet eresze alatt. Annyi ostorcsattogás ideje alatt már-már hajlottunk elhinni, hogy igaza lesz a korabeli, akkori boldog slágernek, mely szerint mindennek vége lesz egyszer, minden a végéhez ér. Ostor kell, most is el kell hinnünk a végek emlékezeteit. Pontosabban, drága szerető, édes jó anyáink, mertünk elhinni annyi végnek, le- és befejezésnek a végét. És ide kell vésnünk keresztfába és kősziklákba, hogy megértük a kommunista riadalom végét úgy ahogy.

Most pedig ezen a napon már megértünk egy újabb, leg-újabb világtörténelmi felforgatás kezdetét. Elv ez is, komám, az ám, a legújabb változata a marxizmus új hajtásának. Egy új gazdasági világhatalomnak döngölik simára az útját, nevezik és becézik globális piaci világhatalomnak. Keresd, drága fiatalság a magyarázatát. Okát s a kommunizmus fattyadékát megleled.
Azt hirdetik földrészeken és Soros György lapjaiban (van neki bőven), hogy ez lesz ám az igazi! Világhatárokat törölnek el, nem lesz hon- és határvédelem attól tova. A piac világhatalom lesz ott és amott, túl az Óperenciás-tengeren is. Már benne ezekben a jóslatokban a nemzeti kisebbségi könyörgés és hazudozás, hiszen gazdasági, kereskedelmi világhatalomként jelentkezik már ma is ez a vad, pogány világvallás. Mindenki ebben lesz egyenlő, harctalan és arcátlan hazudozás zeng a falaknak és erdőknek. És azok fogják hirdetni – azok hirdetik már ma, március első óráiban –, akik túlélték a kommunista eszméletlen garázdálkodást.

Oly kevesen vagyunk és annyira távol az összetartozástól! De van még szusszanásnyi időnk ráeszmélni, hogy ez a mindennek elnevezett és minden tehertől függetlenítő, önmagunkkal való rendelkezési jogunkat eltörlő egyetemes uralom a kommunizmus fejlettebb válfaja. Hogy minek nevezik már ma és kik, mifélék a terelői, igen egyszerű kideríteni, még akkor is, ha egy világuralmi pénzlovarda ismét meghirdeti az egyetemes boldogítást egy új rohamuralom javára. Boldogulást hirdetnek a rovarok, ugyanazt a sasok.
Emlékezz, kedves barátom, kérlek, emlékezz a kommunizmusra egy rebbenésnyit: balkézzel nem töltünk és nem koccintunk, mert az a pártot idézné ránk és a tetőnkre…