Harmincegy év után először maradtak el a rendezvények

Koszorúzott vagy virágot helyezett el Bokor Tibor polgármester és Derzsi Gyula alpolgármester, a kézdivásárhelyi iskolák képviselői, Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke, az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői, Fejér László Ödön szenátor, valamint több civil szervezet, a vitézi rend és a Székely Nemzeti Tanács tagjai, a koszorúzás végére pedig befutott Kézdiszentkereszt küldöttsége is. Ezen kívül több polgár is virágot tettek a szobor talapzatára, amin egyébként már 12 óra előtt is voltak friss virágok és koszorúk. Ezt követően a Cantus Kamarakórus vezényletével nemzeti imáink csendültek fel, majd néhány perc után mindenki hazatért otthonába.

(bartos)

Szentgyörgyön a csend beszélt

Döbbenetesen sokatmondó csendben és elődeikhez méltó módon emlékeztek meg Sepsiszentgyörgy elöljárói és civil szervezeteinek képviselői az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharcról, a kitörésének 172. évfordulóján. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a pánikhangulat és vészhelyzet sugallat ellenére, nemzeti ünnepünk alkalmából a megyeszékhely központja, beleértve a polgármesteri hivatal és megyei tanács épületét is, piros–fehér–zöld színekbe öltözött.

Antal Árpád, Háromszék fővárosának megválasztott elöljárója és két alpolgármestere, kokárdákkal a mellükön vett részt az oroszlános emlékműnél megtartott koszorúzáson. A főhajtást övező csendnek és a tisztségviselők jelenlétének sokatmondóan döbbenetes üzenete volt. Tartsatok ki!

„Szokták mondani, hogy túlélni, hogy ép ésszel megmaradni csak úgy lehet, ha meg tudjuk találni mindennek a színét is, nemcsak a fonákját. Most a fonákját láttuk hamarabb. Szomorúan vettük tudomásul, hogy le kell mondanunk a hagyományos, főtéri március 15-ei ünnepséget. A világ egy térré alakult, mintha egy kis település lenne, amelyben bennünket is ugyanúgy megérint, ami egy teljesen más kontinensen történik.

Március 15-e, a nemzeti ünnepünk egy biztos pont az életünkben, amit mindannyian várunk, aminek tiszteletére feldíszítjük a várost, amire készülünk szívvel-lélekkel. Ez a nap számunkra azért is különleges, mert az emlékezés összekovácsol bennünket. Gyakran nevezzük világítótoronynak, mert az: egy nap, amikor azt éljük meg együtt, és abban erősödünk meg, ami összeköt bennünket. Egy újabb nap, amikor összezárunk!” – hangzott el Antal Árpád ünnepi beszédében.

(bedő)

Kovásznán nem maradt el az ünnep

Kovásznán a rendezvények elmaradtak, de az ünnep nem, fogalmazta meg Kopacz Levente, a helyi RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke. A központi református templomkapu nyitva állt mindenki számára, aki le akarta róni tiszteletét a szabadságharc hősei előtt. Nemzeti lobogókkal díszítették fel a ’48-as emlékmű környékét, továbbá a város villanyoszlopaira is kokárdákat helyeztek. Nem volt tömeges koszorúzás, minden szervezet és civil személy külön-külön, kis csoportban, más időpontban hajtott főt az emlékmű előtt.

(nasza)

Koszorúzás Bodvajban

Mint korábban hírül adtuk, az 1848–49-es szabadságharcra való idei bodvaji megemlékezés, mely általában több száz ember részvételével szokott megtörténni, a járványellenes hatósági rendelkezések miatt elmaradt, ám néhány személy mégis fontosnak tartotta leróni kegyeletét a hargitai havasok aljában található emlékhelyen, ott, ahol Gábor Áron annak idején a háromszéki önvédelmi harc első ágyúit öntötte. Szombaton, március 14-én a bodvaji kohónál délben hét személy koszorúzott egyesületek, egyházközségek és polgármesteri hivatalok nevében. Jelen volt Fodor Tamás konzul is, Magyarország csíkszeredai konzulátusáról, aki Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ez alkalomból írt üzenetét olvasta fel, majd Demeter Zoltán, a baróti Gaál Mózes Egyesület titkára szólt a jelenlevőkhöz.

(böjte)

Bibarcfalva kicsi, de méltó ünnepe

Vasárnap Bibarcfalván a délelőtti templomozás után, a templom előtti emléktábláknál emlékeztek meg az 1848-49-es magyar szabadságharcról és annak hőseiről. A járványmegelőző intézkedések miatt két helyen tartották a délelőtti istentiszteletet is: a hívek egy része a papilakon található gyülekezeti teremben kivetítőn láthatta és hallgathatta meg Fancsal Zsolt tiszteletes igehirdetését. A gyülekezet tagjai a magyar szabadság hősei előtt is lerótták tiszteletüket a templomozás befejeztével. A bibarcfalvi református templom előtt több emléktábla és emlékmű is hirdeti 1848–49 dicső emlékét. A templomozás után itt gyülekező hívek előtt az egyház férfikórusa több, alkalomhoz illő dalt is elénekelt, egy Petőfi-vers is elhangzott. A rövid ünnepség után a jelenlevők koszorúkat helyeztek el az emléktáblákon.

(böjte)

Szívünkben éljen!

A szabadban tartott 11 órás misét követően a hősök szobránál emlékeztek a márciusi ifjakra a kézdiszentléleki lakosok, majd ezt követően a helyi önkormányzat, a nyugdíjasklub és az egyház helyezte el koszorúját, ezzel is emlékét idézve az 1848-1949-es forradalomnak.

Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános elmondta, habár nem lehet nagy ünnepséget tartani a kialakult helyzet miatt, vigyáznunk kell erre a szabadságra, legfőképpen a belső szabadságunkra. „Mindenki a szívével, a lelkével, a családjával ápolja az 1848–1849-es forradalom emlékét, mert ez az ünnep a magyarságé, történjen bármi, emellett ki kell állni, és meg kell őrizni” – fejtette ki a plébános. Majd hozzátette volt még olyan időszak, amikor nem lehetett ünnepelni, de a családok akkor is vigyáztak arra, hogy a március 15-i ünnep minden magyar számára örök emlékként éljen.

A megemlékezés végén a jelenlévők elénekelték a magyar és székely himnuszokat.

(tamás)

Ne féljetek!

Példamutató módon, mintegy 200 személy vonult fel nemzeti színű és székely zászlókkal március 15. alkalmából a hősök emlékművéhez Sepsikőröspatakon.

Székely őseink magatartásához igazodva a jelenlegi nehéz helyzetben is mutassunk példát helytállásból, szólította fel a megjelenteket, másoknak is üzenve Kisgyörgy Sándor, a magyar és székely zászlókkal fellobogózott nagyközség polgármestere. Nagy Adél evangélikus lelkipásztor az együttérzés, közös felelősségvállalás és példamutatás fontosságára hívta fel a szép számban egybegyűltek figyelmét. „Érezzük meg az erőt, amely összetart bennünket. Ez az Istentől származó segítség tesz ugyanis gerincessé, lelkesít, és űzi el belőlünk a félelmet” – adott hangot meggyőződésének a tiszteletes asszony. A felemelő ünnepségen jelen volt a községközpont katolikus plébánosa és unitárius lelkésze is.

(bedő)