Harcolni kell!

A nemrég felavatott uzoni Erdélyi Lajos Könyvtárban megszervezett első író–olvasó találkozó meghívottja Czegő Zoltán költő, szépíró, újságíró volt, akinek ez alkalomból a Katonabogár című, a Székely Könyvtársorozatban újonnan kiadott regénye, Hetvenhét válogatott versét tartalmazó könyve, valamint Tyúkisten gyermekei címet viselő novelláskötetét mutatták be. A szerzővel  Zoltán újságíró, közíró beszélgetett.

A nagyközséghez szoros szálakkal kötődő alkotó életútjának főbb mozzanatait Ballai Tímea könyvtáros idézte fel, majd Ráduly István polgármester köszöntötte meleg szavakkal a vendégeket és egybegyűlteket.

Az est folyamán Czegőtől megtudhattuk, hogy családja többször is lakhelyváltoztatásra kényszerült, így a Kis-Küküllő menti Bordost és Uzont egyaránt szülőföldjének tekintheti és tekinti is. Tollat pedig a világhoz és annak történéseihez való kritikai viszonyulása, a szebbre és jobbra serkentés, valamint az igazság kimondásának belső kényszere adott a kezébe. Eddig számtalan újságcikke, valamint 26 verses- és prózakötete látott nyomdafestéket, Erdélyben, illetve Magyarországon.

A Katonabogár című regényében a székelység Trianon utáni megsemmisítésére irányuló szándék bestiális megnyilvánulási módozatainak a bemutatására törekedett egy falu békebeli történetének a megírásával. Mindezt nem a meddő siránkozás, hanem az emlékállítás, példafelmutatás és megoldáskeresés szándékával tette. A beszélgetés alatt azt sem rejtette véka alá, hogy a székely falvak helyzetét továbbra is súlyosnak tartja, mert a megélhetési gondok okozta elvándorlás miatt lassan kiürülnek. Ezt pedig szerinte nem lehet tétlenül szemlélni, hanem harcolni kell ellene, mindenkinek a maga eszközével. Éppen ezért ki nem állhatja a politikamentes irodalmat. Még akkor sem, ha egyesek azt hirdetik, hogy az íróember ne avatkozzon a politikába, hiszen ez is az életünk része, sőt a határon túl rekedt magyarság, így a székelység esetében hatványozottan az.

Amint a beszélgetés során kiderült, a Hetvenhét címet viselő kötet az 1966–2015. közötti időszak terméséből fűz fel egy képzeletbeli verskoszorúra 77 súlyos gyöngyszemet. Éppen annyit, mindahány esztendőt a költő akkorra maga mögött hagyott.

A továbbiakban szintén bemutatott novellás- és elbeszéléskötetéről a szerző ugyanakkor elmondta, hogy életének különböző időszakaiban írt és más-más korban játszódó történeteket tartalmaz, melyek jórészt már valamelyik folyóiratban, vagy napilapban megjelentek.

Ha egy nemzet, vagy nemzetrész lemond a saját jövőjéről, ha rálegyint a saját sorsára, akkor véglegesen elveszett. Éppen ezért az alkotóknak és köztük a tollforgatóknak óriási felelőssége van a szemléletformálásban. A bajokat ugyanis fel kell tárni és rá kell mutatni azok gyökerére, azonban nem szabad lesulykoló végkövetkeztetést levonni, vagy sugallni. Bizakodásra és cselekvésre kell serkenteni az embereket. Fenn kell tartani bennük a reményt, hiszen ez ad erőt a megmaradáshoz szükséges munkához és továbblépéshez – fogalmazta meg zárszóként költői, írói és politikusi hitvallását Czegő Zoltán.

Látható világ

A tagadásnak nincsen istene –

Hegyekbe kiáltom egy aszott fa alatt

Ha a teremtett világban hiba van

Kárba ment az első kenyérfalat

Nem vitázom gazzal s holt vitézzel

Hogy a jog morzsáit sem lelem

Dávid és Mátyás királyok nélkül

Azt se tudnánk mi a félelem

És nem is hinnénk sose győzelemben

Tagadásban élni nem merek

Szétszaladnak mind az erdeinkben

Szép vadak és rívó emberek

Életemben addig eljutottam

Hiba van az emberi világban

És ha igen akkor bolondultunk –

Az Igen Nem s velem együtt Hárman

(Czegő Zoltán)