Hamuban sült pogácsánk

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2021. szeptember 20., 00:092021. szeptember 20., 00:09

Világpolgárok szemével nézve – haza-hazatéved egy-egy közülük nyáridőben a régi portát meglátogatni – a mi világunk a viszonylagos lemaradottságába ragadtan tűnik ósdinak, pedig ugyanaz az élni akarás fűti, mint a világhatalmak szolgálatába szegődött New Yorkot vagy Sanghajt, bár első látásra ez nem mindig nyilvánvaló. A világnépesség egészének oldaláról nézve minden nemzet kisebbség például, hiszen a nemzetek nem egyebek, mint az emberiség megalkotására tett kísérletek – de kísérleti jellegük állandó.

Aki magyarul – vagy akár malájul – kezdett el gondolkodni, az e világot elnyelni–feltárni–feltérképezni képes nyelvi szerkezete segítségével közelít hozzá. Aki a magyar és egyéb elsajátított kultúrát használja kulcsként a tudás ajtajának megnyitásához, az előtt magyarul éppúgy megnyílik ma már a világ valósága, mint azt teszi akkor, ha angol vagy német, esetleg olasz szavakat illesztünk a zárba, a kérdés csak az, mennyire birtokoljuk teljes potenciálját e szavak jelentésének és hajlamuknak, hogy más szavakkal, tartalmakkal kapcsolatba léphessenek.

Őseink álma, hogy felzárkóztassák a magyar műveltséget (és társadalmat stb.) a világ vezető kultúráihoz, teljesülőben van, szellemi életünk lépést tud tartani a világ fejlődésével és alakulásával, a legfejlődőképesebb kultúrák közé tartozik. És ez Szent István királyunknak, az őt megelőző és az őt követő nemzedékeknek éppúgy köszönhető, mint mondjuk Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudósunknak vagy legmaibb alkotóinknak.

Ezért sem értelmetlen és haszontalan ama harc – mélyebb tartalmai emberiességéről nem is beszélve –, melyet az erdélyi magyar nemzetrész, benne a székelység egyenjogúságáért, nyelvi és egyéb kollektív jogaiért folytat egy olyan csökönyös, korlátolt hatalommal szemben, melynek ezt nemigen akarózik honorálni. Sőt, azt nem átallja gáncsolni hol durván, hol a legkörmönfontabb eszközökkel, mert ő valóban egy elavult, egy mára elvileg megbélyegzett elnyomás eszköztárát használja – mely ettől a korszerűtlenségétől persze még vidáman virul a világ legnagyobb metropolisaiban éppúgy, mint legeldugottabb zugaiban. De nem igaz, hogy nem függ tőlünk is, még meddig teheti!